Az ügy fontosabb kettőnknél

„Önök egyfajta előválasztási kampányt is javasoltak a miniszterelnök-jelölt kérdésében: tévévitával, közvéleménykutatásokkal. Nem gondolja, hogy kicsit késő van már ehhez? Alig pár hónap múlva választás, addig pedig így az ellenzéki oldal inkább saját magával, mintsem a kormánypárttal versenyzik majd.

A javaslatunk egy speciális magyar helyzetre reagál: kevés az idő, és ami kis pénze az ellenzéknek van, azt inkább a Fidesz elleni harcra kellene összpontosítani. Orbán Viktor Magyarországán pedig egyre nagyobb a választói félelem, és reális a veszély, hogy a Fidesz cinikusan manipulálja az ellenzék előválasztását. Erre a helyzetre kerestük a leggyorsabb, legolcsóbb és legellenőrizhetőbb megoldást, amit a közösen megrendelt és ellenőrzött közvélemény-kutatásokon keresztül megvalósított miniszterelnökjelölt-választásban találtunk meg. Ez nyolcmillió választó véleményének megbízható közelítésével segíthet kiválasztani a győzelemre esélyes miniszterelnök-jelöltet. Az MSZP erre tromfolt rá egy másik javaslattal. Mi ezt nem utasítjuk el csípőből, annál is inkább, mert a választók mozgósítása közös érdek. De egy ilyen javaslat számos kérdést felvet, amelyekre meg kell várnunk az MSZP részletesen kidolgozott javaslatát. A hét vége nagy eredménye az, hogy abban van egyetértés: a miniszterelnök-jelölt kérdését biztosan ki kell emelni a politikai alkufolyamatból, és a döntést a választók lehető legszélesebb körére kell bíznunk.

Mesterházy Attila az önök ajánlatával kapcsolatban azt mondta, hogy az ultimátum. Egyszersmind azt javasolta, hogy ne csak a kormányfő személye, de a 106 egyéni jelölt esetében is legyen hasonló előválasztás. Ha már lúd, legyen kövér?

Más a helyzet a 106 egyéni választókerületben megnyitandó jelölti versenyre vonatkozóan. A logikai ellentmondás ezzel az, hogy a személyi kérdés miatt továbbra sem engedi létrehozni azt az ellenzéki szövetséget, amely végül miniszterelnök-jelöltet választhatna magának. Más szempontból is veszélyes a javaslat: a számtalan szervezési, időzítési, pénzügyi és lebonyolítási problémán túl a legnagyobb veszély, hogy egymás ellen fordítja az együttműködésre ítéltetett ellenzéki erőket. Ott is háborút szít, ahol a békés együttműködés feltételei már megteremtődtek. Hiszen az ellenzéki együttműködés alapja nem a miniszterelnök-jelölt személye, hanem a közös program és a közös jelöltek. Ebben a kérdésben a higgadt, felelősségteljes megoldás: a megállapodás. Én ezt tartanám jónak, az együttműködési tárgyalások felfüggesztésére-megszakítására tehát nincs ok, és részünkről szándék sem. Sőt, azt gondolom, a választókerületi együttműködést akár egy óra alatt tető alá lehetne hozni.”