Temetés

„Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök hétfői állami temetésén a gyászolók (?) egy csoportja megfeledkezett a kegyeletről, oktalan gyűlöletét nem volt képes levetkőzni a temető kapujában. Ahogy kell, az Orbán Viktort ért atrocitást az MSZP részéről Mesterházy Attila és Baja Ferenc gyorsan és határozottan elítélte. Egész egyszerűen nem értem, mi vezérelte a pfujolókat. A kormány és annak feje pontosan azt tette, amit ilyen esetben a civilizációs normák megkövetelnek. Gondoskodott a régóta nagybeteg politikus gyógykezeléséről, majd méltó búcsúztatásáról, ugyanakkor nem tolakodott előtérbe, tudomásul vette, hogy a gyászszertartáson nemcsak a második szabadon választott kormány miniszterelnökét, hanem az MSZP volt elnökét, a magyar baloldal meghatározó vezetőjét, a jelenlegi miniszterelnök egykori politikai ellenfelét búcsúztatják. Ezért mondhatott beszédet az MSZP-s Katona Béla, Horn Gyula volt minisztere, a parlament előző elnöke. Kár, hogy visszaélt a helyzetével: gyászszövege oda-odaszúrt a ravatal körül álló, a válaszadás lehetőségével nem rendelkező politikustársainak is. A Sólyom László volt köztársasági elnöknek címzett megjegyzése logikátlan is volt annak fényében, hogy előzőleg elismerte, Horn Gyula 1956-ban rossz döntést hozott. Hogyan is járulhatott volna hozzá az államfő ahhoz a bizonyos kitüntetéshez, amikor az 1989–90-ben létrejött demokratikus rendszer elsőként október 23. örökségére, igazságára hivatkozik? És milyen méltatlan az elhunythoz is, hogy ezt a vitát éppen a temetése kapcsán kell újra felidézni!”