„Az égvilágon senki nem hatalmazta fel Edward Snowdent arra, hogy ő úgy ítélje meg: ezek meg azok a file-ok »közérdekű információk«, kontextusra való tekintet nélkül a nyilvánosságra tartoznak, hadd ismerje meg mindenki, milyen stratégiával dolgoznak pl. a Cég emberei a kínai hackerekre, orosz titkosszolgákra, németországi iszlamistákra. Nála van állítólag a jelenleg fedésben dolgozó összes CIA-ügynök listája is.
Én meg holnap úgy döntök, Snowden édesanyjának svájci bankszámlája, vagy barátnőjének a szerverén található bikinis fotói »közérdekű adatok« – akkor már közzé is tehetem azokat? Egy titkok nélküli világ, ahol minden szivárogtató automatikusan a mennybe megy (még ha csak a híres 15 percre is), ahol kvázi népszavazás kérdése, hogy egy országnak milyen titkosszolgálatra van szüksége, nem csak nemzetbiztonsági szempontból lenne tényleg orwelli rémálom.
Csak hogy egyértelmű legyen: jogszabályok áthágása, kormányzati szervek kontroll nélküli túlterjeszkedése működő demokráciában elfogadhatatlan, ehhez nem kell civil libertárius érzékenység. A terrorizmus nem amerikai fóbia, hanem tényleges fenyegettség, de ettől még persze egy kormányzat sem léphet át törvényes határokat, nem nyúlhat bele az életünkbe. Nem a hatalom jó szándékában kell bízni, hanem transzparencia kell, abúzus-álló intézményes garanciák kellenek, és ezek történetesen Amerikában léteznek, nálunk nem.
Hol marad a magyar Amerika-ellenesek, jogvédők nagy felháborodása a közszolgákra ráeresztett titkosszolgálatok miatt (incl. házkutatás, bepoloskázás, e-mail-olvasás, operatív megfigyelés)? És lesz-e felháborodott Magyar Nemzet-vezércikk amiatt, hogy láthatóan elszabadult a pokol a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál? Csak kérdem.”