„Meleg van, kánikula, ahogy mondják. A Nagyvárad téren még nem éreztük, de a metrón fullasztóbb a hőség mind Schmuck Andor hónaljában lehet egy-egy hosszabb edzés után. Nem kellett volna elindulnunk, de mi mégis megtettük. Tudtuk, mire vállalkozunk, olvastuk a híreket, a percről-percréket a kánikuláról. Tudtuk, hogy meleg van. Fel is készültünk: volt nálunk napszemüveg. A csomagtartó olyan volt... De hát miket beszélek, a metrónak nincs csomagtartója. Biztos a meleg miatt. Vizet nem hoztunk, minek.
Meddig bírjuk, tűnődtem.A Határ úti aluljáróban hajléktalanok folynak szét a húgyfoltos járólapon. Pogácsások árulják a meleg pogácsát, ami miatt legszívesebben szembeköpnéd őket. A lépcsőn felérve aztán megüt minket a hőség, már-már villamos elé lelépő kismamának érzem magam. A beton úgy veri vissza a nap sugarait, mint a legfinomabb velencei tükör. Hát komolyan, gondolom magamban, Superman ide jöhetne feltölteni magát. Hülye vagy, mondja nekem Stirlitz. Megdőlt a melegrekord, te barom, mondom csökönyösen és ordítani kezdek.”