Korábban említetted, hogy nem űzik tömegek a sportágat. Ezt figyelembe véve milyen a versenyzők kapcsolata egymással?
A többiekkel a nagyobb versenyeken és találkozókon futunk össze. Ott egymástól is tudunk motivációt szerezni, elsősorban az új trükkök apropóján. Hiszen ha látjuk, hogy valaki képes valami igazi különlegességre, akkor az nekünk is komoly segítség lehet. Természetesen van rivalizálás, hiszen versenyzünk egymással, de normális keretek közt maradunk: inkább baráti kapcsolatokra törekszünk, hiszen ugyanazt szeretjük, ez a közös pont.
Azt hallani, hogy te több trükk »szülőatyja« vagy.
Egy olyan trükk van, amelyet én találtam ki, és még csak én tudtam megcsinálni. Ez a fejjel lefelé levegőben átpörgetés, amit Monster Whipnek neveztem el. Egy-egy trükköt azonban nehezebb beépíteni a versenyprogramba: még egy-két évbe is beletelhet, hiszen ehhez már teljesen biztosnak kell lennie a végrehajtásnak. Ezenkívül vannak még trükkök, amiket én találtam ki, ám mások is megtanulták. Ez azért van, mert attól, hogy egy gyakorlat látványos, még nem biztos, hogy nehéz is. A vébén is minden trükksorban volt olyan elem, amelyet én csináltam először. Az ilyen egyedi dolgok miatt tudtam megnyerni a kölni versenyt is.”