A konzervatív

„Nézem Bokros Lajost a strasbourgi élő közvetítésben, és csak a huszonegy éves fiam éber és tanulékony jelenléte tart vissza, hogy ne használjam külvárosi neveltetésem szókincsének egy-két gyöngyszemét. Azt mondja a jeles ember, hogy ő konzervatív. Ezt mondja és nem szakad rá a jó elzászi ég. Ezt mondja, és nem sül ki a szeme.

Aki még emlékszik a balvégzetű 1995-ös esztendőre, midőn a róla elnevezett csomag dúlta fel az amúgy is több mint zilált korabeli világot, tudhatja, hogy akkoriban éppen mindenféle konzervativizmus (»maradiság, mucsaiság, avítt, korszerűtlen szemlélet«) ellen hoztak népnyúzó mivoltában kimondottan bravúros intézkedéssorozatot, Bokros meg, úgy is mint miniszter, nemcsak névadó atyja vala mindennek, de értelemszerűen legfőbb propagátora is. Jól tette. Immáron másfél évtizedesnél is kitartóbb közutálatát ezzel sziklaszilárdan megalapozta. Az még hagyján, hogy a sok tájékozatlan, rosszindulatú européer hülye erről Strasbourgban semmit sem tud. Ám nem tudja maga Bokros sem. Ott görnyed Strasbourgban, és masszív konzervativizmusának bizonyítékaként tálalja, hogy ő már annak idején, az átkosban is nagy fene ellenálló vala. (Lásd: Demszkyék csapata, avagy a paradicsomba menők belvárosi gyülekezete.) Ahogyan Rejtő Jenő írta: és ezt nem kellett volna tennie!”