„Alapvetően úgy gondolom, hogy a Budapest Pride, mint fesztivál, mint rendezvénysorozat, mint esemény ma, 2013-ban Magyarországon nem hogy szükségszerű, hanem egyszerűen létszükséglet. Nélküle a magyarországi meleg közösség elvétve tudná csak megmutatni, hogy van, hogy létezik, hogy minden gyűlölködés és kirekesztés ellenére él és helyet, egyenlő elbánást és egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket követel magának.
Fontosak azok az alkalmak, amikor egy másodsorba szorított közösség kiáll magáért és beszél magáról. Mert a Pride, mint tavaly és előtte is, és rajta keresztül rengeteg egyén, nyíltan beszél a saját életéről, örömeiről, bánatáról, az átélt traumákról, a megbélyegzés és megkülönböztetés fájdalmáról. De nyíltan beszél az örömökről is, amik talán helyenként a kisebbségi lét miatt kétszer akkorák, mint általában.
Én részt fogok venni a rendezvények egy részén, és erre szeretnék bátorítani mindenki mást is. Remélem, hogy idővel sokan az LMBTQ-közösség tagjai közül is belátják majd, hogy mindez értük, és nem ellenük van.”