„A petit sirah két fajta keresztezéséből jött létre. Egy francia orvos, Francois Durif olyan fajtát akart nemesíteni, amely ellenáll a lisztharmatnak, és kísérletképpen keresztezte a peloursin és a syrah fajtát. A saját neve után durif-nak keresztelt szőlő hiába állt ellen a betegségnek, sűrű tömör fürtjei hajlamosak voltak a rothadásra. Miután a francia klíma alatt nem is termett kiemelkedő minőségű bort, ezért szinte feledésbe is merült. A szárazabb, melegebb Kaliforniában, Ausztráliában és Izraelben viszont nem fenyegette annyira a rothadás, és népszerű fajta válhatott belőle. Amerikában a 20-as évek szesztilalma idején azért kedvelték, mert vastag héja lehetővé tette, hogy nagy távolságra is elszállítsák, ahol aztán eldugott helyeken, titokban, elkészült belőle a tiltott ital.
A petit sirahból készülő testes vörös bor a vastag héjú szőlő miatt tanninban gazdag, a forró klíma miatti magas cukortartalomnak köszönhetően pedig 14 % fölötti alkoholtartalmat is könnyen elér. Rendszerint fekete gyümölcsök aromáját, szilvát, ribizkét, cseresznyét érezni benne, amit az amerikai tölgyfahordók kellemes vajas, vaníliás illatokkal egészíthetnek ki. Persze a borászatok szokásainak és helyi adottságainak megfelelően. Concannonék egyébként - nem kizárt, hogy Katherine Vajda munkássága miatt is - megkedvelhették a magyaros ízeket. Mostani főborászuk neve ugyanis erre enged következtetni: Julian Halasz. Talán róla szól majd egy következő történet...”