Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Kire haragszotok ti akkor, amikor az én eredményeimet vonjátok kétségbe, és egy Matolcsyt dobáltok sárral, hogy ő aztán nem ért semmihez, pláne nem a zenéhez?
„Netán én írtam SMS-t Matolcsy Györgynek, hogy küldjön már nekem valami elismerést, mert lassan két hónapja hazajöttem, és hivatalosan senki nem mondta odaföntről, hogy »jaaa, amúgy tökjól szerepeltél töki.« (…)
Egyáltalán nem nagy szám egy ilyen jellegű (és témájú) eredmény után kapni egy ilyenfajta elismerést. Akkor sem, ha CSAK protokoll van mögötte. Ez teljesen normális szerintem ebben az esetben.
És tudjátok mit nem értek még? Miért van az itthon, hogy a megválasztott képviselőket, politikusokat, pénzembereket, állandóan mocskolják, pocskondiázzák, és közben meg a demokrácia csorbulásán siránkoznak? Hogy lehet az, hogy ezek az emberek mind olyan sok rosszat tesznek a KÖZVÉLEMÉNY SZERINT velünk, ámbár ugyanazokat az arcokat látjuk ugyanott évtizedek óta. Hogy van ez? Kire haragszotok ti akkor, amikor az én eredményeimet vonjátok kétségbe, és egy Matolcsyt dobáltok sárral, hogy ő aztán nem ért semmihez, pláne nem a zenéhez? Kire vagytok dühösek? ByeAlexre? Nem hiszem... Másokra? Mindig másokban keresendő az ok? Akkor is, ha klaviatúrát ragadtok és vérző ujjakkal fejezitek ki az oldalamon, hogy hablabla, nem érdemled meg, blablabla, adófizetők pénze, sablablabla trafik vagy nem is tudom én micsoda...”