Dagonyázzatok máshol

„Őszöd, mint politikai botrány nem a mi történetünk, de a következményeit az egész ország fizeti meg. És nagyon unjuk. Különösen azt, ha valaki - akár jobb-, akár baloldali - mint valami csodafegyvert akarja használni. Az őszödi beszéd kapcsán egy politikusnak csak két dolga lehet: le kell vonni a következtetést – már ha egyébként nem lett volna világos számára –, hogy soha olyanokat nem mondhat, soha olyan politikát nem folytathat, mint ami a beszédben megjelent. Soha úgy nem élhet vissza az állampolgárok, a választók, az ország bizalmával, mint ahogyan ott elhangzott. Másrészt egy politikus saját maga számára soha nem használhatja fel ezt a beszédet Jolly Jokerként. Sem arra, hogy zsarolja bármely politikai oldalt vagy ellenfeleit, hogy lebegtesse, kijátssza azt, sem arra, hogy a saját vállalhatatlan kormányzati botrányait és a magyar társadalom becsapását a beszéd kiszivárogtatásra vonatkozó dezinformáció-halom alá rejtse. Miközben ő maga is minden egyes nap kis kötcsei beszédeket tart.  

Őszöd az ő történetük, a politikai mocsárban dagonyázóké, egy (sajnos még nem teljesen) letűnt korszak hazugsággal (és néha az igazsággal) kereskedő elitjéé. A magyar társadalom újrakezdésre, korszakváltásra, békére vágyik. Aki Őszödből politikai elismerést vagy hasznot akar húzni az ott folytatja, ahol ez a beszéd abbamaradt.

Ennyi van, nem több, és nem kevesebb ebben a történetben. Le kell csapolnunk ezt a politikai mocsarat: nyilvánosságra kell hozni az ügynökaktákat, a politikai botrányokkal kapcsolatos titkos, és ezért csak zsarolásra alkalmas jegyzőkönyveket, és új lapot kell kezdenünk a magyar demokrácia történetében. És aki ezzel nem tud együtt élni, hívják Frakknak, Szerénkének vagy Lukréciának, azt tisztelettel megkérjük: hagyjon minket békén és dagonyázzon máshol.”