Ájtatos besúgók

„A jó Rui tehát összeállítja hiteles jelentését a magyar alkotmánymódosításról. Mely láss csodát, következtetéseiben csak azért nem esik szóról szóra egybe a hazai ellenzéki következtetésekkel, mert a tolmács olyan, amilyen. Idáig ez a történet nem tartalmaz sok újdonságot. Tulajdonképpen felháborodni sem nagyon érdemes az egészen, miért lenne az európai ballib morális mérce magasabb a hazainál. Meg aztán Európa, ugye, a nagyobbik hazánk, ami itthon történik, természetesen rá is tartozik – hiszen például melyik osztrák vagy német politikus nem örül, s érzi baráti jó tanácsnak, amikor folyószennyezésre vagy döghúsexportra hívjuk fel a figyelmét? Tehát logikusnak tűnne, ha a magyar elvtársak már ilyen jól tájékoztatták a nagyszerű Ruit, s ráadásul végkövetkeztetéseik is egybeesnek, akkor együtt is cselekednének. Magyarán: megszavaznák Budapest megbüntetését, hiszen hát szerintük is jogos.

Ám nem. Kampányban kell a nemzetiszínű pántlika, kitűzték Erdélyben is, most jöhet az Európai Unió. Mesterházy Attila – »léci-léci, hadd én legyek a miniszterelnök-jelölt és ne a Bajnai« – Brüsszelbe utazik nyilatkozni. Gyorsan kétnapos kihelyezett MSZP-elnökségi ülést is tartottak a belga fővárosban. Világos, nem lehet mindig Söjtörre menni. S tudják, mit mond? »Az MSZP európai parlamenti képviselői azt a feladatot kapták, hogy lépjenek fel minden olyan tervezett uniós intézkedés ellen, amely szankcióval sújtaná Magyarországot.«

Hát nem igazi hazafi ez az Atti gyerek? Abból a jóféle, múlt századi fajtából, aki rezsimtől függetlenül feljelenti a szomszédját, aztán elmegy hozzá gyorsan kölcsönkérni, mielőtt jön az a bizonyos autó. Aztán rendszerforgás után büszkén a mellére csap, mondván, ő már akkor segített a meghurcolt pénzének megőrzésében.”