Rosszabbak mint a kommunisták

„A durva jelentéstervezet szerint továbbá a nemzeti konzultáció komolytalan és nem elégséges egy alkotmány elfogadásához, mert nincs mögötte kellő társadalmi támogatottság. Halkan jegyezzük meg, hogy a jelenleg Európában érvényben lévő írott alkotmányokat – a demokrácia játékszabályai szerint – a mindenkori parlamentek alkották meg egykoron és módosítják manapság is, ha van politikai akarat és többség. Magyarországon ugyanúgy, mint az unió bármelyik országában. De feltehetnénk azt a kérdést is, hogy vajon az Unió működését jelentősen átszabó (jelesül azt a bizonyos 7. cikkelyt is megfogalmazó) Lisszaboni Szerződés mögött hol volt az a híres »széles társadalmi támogatottság«? Mert még csak »európai konzultáció« sem volt. Ugyanis nem kérdeztek meg egyetlen európai polgárt sem. Mi ez, ha nem kettős mérce?

Mindezek után egyetlen dolgot kell már csak feltétlenül megemlítenünk a demokrácia európai bajnokairól. Rui Tavares ugyanis annak a »Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja« nevezetű európai frakciójának tagja, melynek társelnöke a magyargyűlölő Daniel Cohn-Bendit. A portugál képviselő, aki most számon kéri Magyarországon a jogállamiság betartását, 2009 óta dolgozik vidáman egy olyan pedofil elnök mellett, aki a következőket írta önéletrajzi könyvében: »Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem más gyereket? – kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam« (Cohn-Bendit vallomása a Le Grand Basar című könyvből).

Rui Tavares, a szabadságjogok harcosa, felszólalhatna egyszer a gyermekek egészséges testi, lelki és erkölcsi fejlődéséért is – a saját elnöke ellen. Talán úgy hitelesebbnek tűnne.”