A multikulti vége

„Ideje lesz felébredni. A lefejezett angol katona, az égő londoni, párizsi és stockholmi autók, a kirabolt boltok, a felgyújtott iskolák kormos látványa kijózanító lehet, ugyanakkor ez csak a kezdet. Európa ma számolatlanul fogad be olyan társadalomból érkező embereket, akiknek Európa (egykor vallott) alapértékei jobb esetben nem mondanak semmit, rosszabb esetben még ellenségesek is azzal szemben. Egy részük pedig egyenesen gyűlöli a befogadó kontinenst, gyűlöli lakóit. Gyűlöli az átlagpolgárt, a rendőrt, a keresztényt, és gyűlöli az önfeladó, agymosott, hipertoleráns liberálist. Csak tudja, ez utóbbi segít neki abban, hogy pár év múlva már ő mondja meg, ki van otthon, és ki nincs.

Mert bizony két autó felgyújtása között már el tudja baltaarccal panaszolni a kamerába, hogy az intolerancia fojtogató légköre őt mennyire elnyomja. Mert megtanították neki, hogy ezt kell mondani. Aztán visszamegy, és építgeti tovább a saját világát, Európa közepén, miközben az öreg kontinens saját keresztény hagyománya ellen indított háborút, mindezt természetesen a tolerancia jegyében.

Integrációról, vagy annak nem létéről persze mesélhettünk volna mi is Európának, ha bárki kérdezett volna minket. Ehelyett csak kioktatást, lenézést, esetleg sértegetést kaptunk a magyar cigányság helyzete miatt, sekély e kéj, Európa most hasonló problémával kénytelen szembesülni. És még kevésbé érezhetünk elégtételt látva azt, hogy ugyanúgy nem képesek kezelni a bevándorlók integráció-képtelenségét, mint mi a cigányokét. Pedig a megoldás pofon egyszerű: egyrészt nem kell agy nélkül beengedni mindenkit, másrészt minden olyan elemet, aki nem tud, vagy nem akar azonosulni Európa alapjaival (nem a '68-assal, hanem a kétezer évessel...), haza kell zavarni oda, ahonnan jött. Mert mi vagyunk otthon, nem ők.”