Harcoljanak tovább

Kívánok harcos, jó napot! Mint egykor Ady Endre a Népszavában, amikor a lapot, annak olvasóit, a szociáldemokrata mozgalom tagjait, alakítóit és híveit köszöntötte. Azt írta akkor: „Kötésünket a Sors akarta, / Nem érdem, nem bűn, nem erény”. Ugyanez igaz a magyar szociáldemokrácia politikai mozgalma és lapja közötti kapcsolatra is.

Nem érdem, nem bűn, nem erény, hanem meggyőződésünkből fakadó kötelesség, hogy az MSZP és a Népszava ma közösen küzd a szociáldemokrácia céljaiért. Egy igazságosabb, fejlődő Magyarországért. Amelyben több szabadság, nagyobb esély, erősebb biztonság, és jobb élet jut osztályrészül mindenkinek.

Büszke és hálás vagyok, hogy ma önökkel közösen részese lehetek ennek a küzdelemnek. Annak a küzdelemnek, amelyet a XIX. században kezdtek a nagy elődök, és a XX. században folytatták olyanok, mint Garami Ernő, vagy a már idézett Ady Endre, József Attila, Fejtő Ferenc, Faludy György, és a lap szerkesztőinek, újságíróinak hosszú sora a 140 év alatt.

Ez a 140 év mutatja a Népszava történelmi jelentőségét. A magyar történelem legtragikusabb időszakaiban is következetesen képviselte a baloldali értékeket. Sokszor egyetlenként tiltakozott a háború, az elnyomás, és az igazságtalanságok ellen. A legzordabb időkben is igazodási pont volt a baloldaliak, demokraták és humanisták számára.

Az elmúlt 140 év minden nehézsége, fenyegetettsége ellenére a lap betöltötte történelmi szerepét. Ez figyelmeztetés a szociáldemokrácia ellenségei számára, hogy a szabadság, az igazságosság, az esélyegyenlőség, a szolidaritás eszméje erősebb minden elnyomásnál. Ez az eszme, és az ezt hirdető Népszava túlélte a monarchia antidemokratikus kormányait, az első világháborút, a forradalmakat, az elnyomó Horthy-rezsimet, a fasiszták rémuralmát és a kommunista időket is. Mert bár 1948-ban a Népszava ugyanúgy a hatalom irányítása alá került, mint az összes többi lap, de a szociáldemokrácia eszméje túlélte ezt is. A Népszava pedig a rendszerváltás pillanatától újra szabadon megírta az igazságot és őszintén képviselte eredeti értékeit.

Ma, 23 évvel a rendszerváltás után újra fenyegeti a hatalom ezeket az értékeket. Ahogy a sajtószabadságot és magát a Népszavát is. Minden olyan lapot, tévét és rádiót, amelyik nem a kormánypropagandát szolgálja, hanem az igazságot képviseli. És bár a sajtó ma szabadon írhat, hivatalosan nincs állami cenzúra, de a kormány igenis változatos formában korlátozza a nyilvánosságot, a sajtószabadságot. Ha nem megy jogi kényszerrel, hát megpróbálja megfélemlítéssel. Ha úgy sem megy, megpróbálja anyagi kivéreztetéssel.

Kormányzati propaganda-gyárrá változtatta a közmédiát. Manipuláltatja a híreket. Kerüli a valódi újságírók valódi kérdéseit. Alantas hadjáratot indít a független újságírók ellen itthon és külföldön. Gúzsba köti a sajtót Európa legaljasabb törvényeivel. És megvonja az állami hirdetéseket mindenkitől, aki nem azt mondja vagy kérdezi, ahogy ő elvárja vagy megszabja.

Megalkuvás vagy megfélemlítés és megszűnés: ezeket kínálja a kormány. Ez pedig ugyanaz a harc, ami 140 éve kezdődött, és azóta végigkísérte a magyar történelmet. Emlékszünk: Horthy hatalomra jutása előtt az emberei közvetlen utasításra megölték a Népszava főszerkesztőjét, Somogyi Bélát és egy munkatársát, Bacsó Bélát. A mai hatalom ezt a Horthyt emeli piedesztálra. Az ő tetteit relativizálja és a kultuszát rehabilitálja. A szélsőjobbos lapokat támogatja, a gyűlölködő, nyíltan antiszemita újságírókat védi. Sőt, Táncsics nevét meggyalázva még ki is tünteti ezeket. Miközben a baloldali újságírókat fenyegeti.

A harc a régi. De veszíteni fognak, ahogy veszített eddig valamennyi elnyomó hatalom. Azért fognak veszíteni, mert a kormány minden törekvése ellenére vannak még szabadon gondolkodó, szabadon beszélő és szabadon író emberek. Akik minden másnál fontosabbnak tartják az igazság megírását és a hazugság megkérdőjelezését. Ők képviselik és őrzik a szabad sajtó szellemét, magát a szabadságot. És az egyik legrégebbi, legbátrabb és legerősebb ezek között a Népszava. Nem taposhatják el a Népszavát!

Ezért most, amikor ünnepeljük a 140 éves lapot, és kifejezzük nagyrabecsülésünket egykori és mostani munkatársai iránt, egyben egy kérést is megfogalmaznék. Kérem, harcoljanak továbbra is ugyanolyan erővel és elszántsággal, mint eddig. Méltón az egykori nagy elődök emlékéhez, és méltón mostani felelősségükhöz is! Nagy a felelősség önökön, mert nagy a szükség önökre. Mert amíg van, aki megírja az igazságot, addig lesznek, akik nemcsak hallani akarják, de kimondani és kivívni is.

Ebben a hitben kívánok boldog születésnapot és harcos, jó napot!

(Elhangzott a Népszava 140. születésnapi ünnepségén)