Politikai felelősség

„Az, hogy az előző választási rendszer elavult volt, nehezen vitatható. Magyarország lakossága és annak eloszlása az elmúlt húsz évben megváltozott, ezáltal az amúgy is megkérdőjelezhető választókerületi beosztás egész egyszerűen igazságtalanná vált. Háromszáz százalékos eltérések alakultak ki az országban a választókerületek között, és valamilyen véletlen folytán általában a baloldalnak kedvező módon. Ha például Budapestet nézzük, és a XII. kerület hagyományos polgári, jobboldali körzetére, valamint a XXI. kerület baloldali hagyományokkal rendelkező körzetére tekintünk, akkor láthatjuk: 1990-ben kitartott az MSZMP ceruzája. Míg Budán 59 000 szavazat csak egy, addig Csepelen 61 000 szavazat már két országgyűlési képviselőt eredményezett, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy egyesek szavazata kétszer annyit ért a régi rendszerben, mint másoké.

Az új választási rendszerben ilyen nem lesz. A Velencei Bizottság javaslatát szigorúan véve az új rendszerben az ilyen jellegű aránytalanságok mindenhol tizenöt százalék alatt maradnak, ami európai összevetésben is igen jó eredmény. Az az ellenzéki érv tehát, amely szerint akkor lenne jó az új választási rendszer, ha az előző eredményekre alkalmazva ugyanazt az eredményt adná, mint a régi, teljesen értelmetlen. Szigetvári Viktorék dolgozata ráadásul ott csúsztat, ahol tud, az előző választást számolva ugyanis az MSZP eredményét az SZDSZ nélkül veszi számításba, míg a Fideszhez minden hozzászámolható jobboldali pártot hozzáad. Állításukkal ellentétben az az igazság, hogy ha az első fordulós eredményeket nézzük, és a pártrendszer aktuális szövetségeseit összeszámoljuk, akkor az eredmény 1994-ben az MDF–FKGP–KDNP–Fidesz alkotta jobboldal számára kedvezett volna, míg 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban a baloldal aratott volna győzelmet. Az ellenzéki javaslat amúgy a fentebb említett tizenöt százalékos küszöböt is figyelmen kívül hagyja annak érdekében, hogy a baloldal számára kedvezőbb eredményt érjen el.”