„A magyar kormányfő konkrét kifogásokat kér számon a kritikus uniós hangokon, pedig ha nem tenne mást, csak a hazai politikai ellenzékre vagy csak a civil kritikára figyelne, tisztába jöhetne azzal, mi a baj a rendszerével. Az, amit most éppen a trafiktörvény mutat meg feketén-fehéren. Hogy a parlamenti kétharmad hároméves tombolása nyomán az alaptörvénytől a nikotinig a saját önző akaratát és rémlátomásait erőlteti az országra. (...)
Egyszerű történet: a tavaly csaknem 330 milliárdos dohánypiacot valós egészségügyi okokra, valós nyugati példákra hivatkozva előbb államosították, aztán hogy jól privatizálhassák, hogy meg lehessen élni belőle, engedélyezték mellette a szerencsejáték-fogadást, majd a szeszesital- és üdítőárusítást. Majd meghirdették a pályázatokat, és mit tesz isten, a következő húsz évben döntő többségében a Fidesz-klientúra gazdagodhat más boltosok kárán és a nikotinéhségen, mert a kancelláriaminiszter intése nyomán hirtelen tíz százalékra emelték a dohányáruk kereskedelmi árrését. Majd tegnap bejelentették: még kettővel.
Az ellenzék és több civil szervezet közérdekű adatokat kér, mert látni akar a pályázatok ügyében. Ám a kormány hihetetlen gyorsasággal a Ház elé vitt egy törvényjavaslatot, amely megakadályozza a közérdekű adat igénylését ebben vagy bármely más hasonló esetben. Kivétel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Állami Számvevőszék… A javaslat ma át is megy a törvénydarálón. Miért is ne menne? A kormány megmondta, az ügy ellenzéki hangulatkeltés, amivel megsértenek több százezer magyar kisvállalkozást, és nem hagyják, hogy a kabinet megvédje a magyarok egészségét. Akkor javasoljuk, most kérdezze meg Orbán Viktor a tévelygő Európát: mi a baj a hatalomgyakorlás magyar módszerével.”