Levél, nem tudom, kinek

2013. április 17. 08:34

Kosztolányi Dezső 1930-ban a Nyugatban publikált egy írást A magyar nyelv helye a földgolyón címmel, amelyet Antoine Meillet-nek címzett.

2013. április 17. 08:34
Bayer Zsolt
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap

„Azért írta meg ezt Kosztolányi, mert Meillet egy vaskos könyvet írt Les Langues dans l’Europe nouvelle (Az új Európa nyelvei) címmel. Ebben a munkában egyebek mellett például a következőket írja a magyar nyelvről: »Ha a német az egész Osztrák–Magyar Monarchia nyelve maradt volna, legalább megőrizte volna azt a tekintélyét, hogy a császárság nyelve; de azzal, hogy a magyart a kettős monarchia egyik felében hivatalos nyelvül fogadták el, megtört a német nyelv kiváltságos helyzete. A német telepesek és a zsidók, akik Magyarországon számosan vannak s a háború előtt nagy szerepet játszottak, kénytelenek voltak megtanulni magyarul, amennyiben érvényesülni akartak a magyar államban s ezáltal elvesztek a közhasználatú német nyelv befolyása számára. Mert Magyarországon az uralkodó rend erőszakkal terjesztette nyelvét« (…)

Igen. És ismétlem: Kosztolányi vagy nem tudta, vagy nem akarta megemlíteni Meillet művének pőre és egyértelmű politikai szándékát – holott csak ezt az egy bekezdést elolvasva nyilvánvalóvá válik minden: »A cseh nyelv múltra tekinthet vissza és a XIX. században civilizációs nyelvvé vált. Törhetetlen erővel tökéletes civilizációs nyelvet teremtettek maguknak a csehek. A románoknak fölöttébb fejlett irodalmi nyelvük van, mely a román nyelvcsoporthoz tartozván egyenrangú a nagy nyugat-európai nyelvekkel. A horvátok Európa egyik legigézőbb irodalmi nyelvével rendelkeznek.«

Arról van szó, hogy Meillet egyszerűen csak ki akarta szolgálni az antant és a kisantant politikai igényeit, és ideológiai-kulturális magyarázatot óhajtott szolgáltatni a trianoni békediktátumhoz. Vagy azért, mert hitt benne, vagy pedig azért, mert megvették.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
toportyántiszteletes.
2013. április 18. 10:13
Slota címeres,megvonták a tündérporod?
Ouroboros
2013. április 18. 10:08
Zsóti, akartál is valamit mondani? Mert nem sikerült.
szalámis hegedű
2013. április 18. 08:31
A tököm tele van bajjerral. Takarítsák már el!
Zsandár
2013. április 18. 08:24
==Kosztolányi vagy nem tudta, vagy nem akarta megemlíteni Meillet művének pőre és egyértelmű politikai szándékát== - írja Bayer Zsolt. Kedves Felebarátom! Dehogynem!!! Idézet a levélből: (1930) =Könyvének új, második kiadásában (288 oldalon) az európai nyelvek áttekintését nyujtja, amint azok a háború után elhelyeződtek és kialakultak. Majdnem mindegyiket számon tartja, jellemzi történetüket, elágazásukat és fejlődésüket. Célját tudományosnak jelzi. «A tudományos gondolatnak mentesnek kell maradnia az események okozta zürzavartól. Azon igyekeztünk, hogy semmi olyas ne kerüljön ide, amit ne irhasson alá, ne legyen kénytelen aláírni akármelyik tudós.» Amíg a nyelvtörténet keretei között mozog a messze multban, valóban így is van. Nem elfogult. Véleményei rokonszenvesen szabadelvűek. Nem tartja szükségszerűnek a kapcsolatot a nyelv és a fajta között, mely a nyelvet beszéli. Visszautasítja a faj babonáját, az árja babonát s azt a hiedelmet is, mintha a francia «tiszta latin faj» volna. Minden nép keverék vagy vegyület, melyet a közös nyelv forraszt egységgé. Stílusa itt kristálytiszta. «A világosság - mondja Jules Renard - az író udvariassága.» Ezért az udvariasságért hálás önnek az olvasó. De mihelyt a jelenhez közeledik, stílusán valami sötét árnyék rebben át. A tudományos szemponttal párhuzamosan egy másik szempont is jelentkezik. Mingyárt a bevezetésben hangsúlyozza: «A nyelvészeti tényeket nem úgy nyujtjuk itt, mint száraz adatot, melyre az emberek semmi befolyást se gyakorolnak.» Mindez arra céloz, hogy a nyelvészeti tényeket társadalmi és történeti rámába foglalja. Ámde már javában osztályozza is a nyelveket: kis és nagy nyelvekről emlékezik meg. Ennek az osztályozásnak a kulcsa homályos. Néha a lélekszám szerint tart egy nyelvet nagynak, néha más szempontok szerint, a rokonságára, vagy a benne lakozó «civilizációs erő»-re hivatkozva. Mi az a «civilizációs erő»? Homályos és ellenőrizhetetlen. A racionalista nyelvész mellé egy romantikus politikus szegődik. Ez a romantikus politikus írhatta az előszónak ezt az őszinte mondatát: «Az olvasó itt nem talál majd kész megoldásokat: a tudós szerepe nem az, hogy vezessen, hanem hogy fölvilágosítsa azokat, akiknek föladatuk a cselekvés.» Kik azok a rejtélyes emberek, akiknek a nyelvész útmutatása alapján kell cselekedniök? Nem tudjuk.=
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!