„Fogalmam sincs, mi értelme a Fidesz rezsicsökkentési ívének. Aláírást az gyűjt, aki nincs hatalmon, hogy aztán benyújtsa a listát az uralmon lévőknek. Így akarja rábírni őket a számára kedves döntésre. De hogy egy kormány aláírásokat gyűjtsön? Hisz azt csinál, amit akar. Különösképpen a Fidesz, amely sosem titkolta, hogy kétharmaddal az élet minden zugát a maga képére fogja alakítani.
Ha kormányfőnk reggel felkel, és tíz százalékkal alacsonyabb energiaárakra gondol, akkor ez estére megvalósul. De ez nem elég: verik a tamtamot, hogy márpedig az energiacégek igenis teljesítsék az árcsökkentést, és ne trükközzenek. Jó – hangzik a meghökkent válasz: a tarifákat az állam írja elő, tételesen. Miként is tudnánk azt kikerülni? Ismerünk benneteket, szól a válasz, és jön a fenyegetés: felkérjük az embereket, jelentsék, ha valami gyanúsat észlelnek. És a magyar nép jelent. Amire is tekintettel a Fidesz azonnal törvényt hoz. Igaz, ebből sem derül ki, hogy melyek is lennének azok a bizonyos trükkök, de azért „a jogkövetés ösztönzésére” tovább szívatják az energiacégeket. Minek bajlódni holmi vizsgálatokkal, bizonyítékokkal, a másik fél meghallgatásával: ha sokan visszaélésekre gyanakszanak, a Fidesz betiltja a visszaéléseket, és kész.
És a párt tovább küzd a láthatatlan ellenséggel, mintha bárkinek lehetősége lenne érdemben beleavatkozni árpolitikájába. A Fidesz addig húzza a srófot, amíg össze nem omlik a rendszer, akkor pedig az állam, hivatkozva az energiabefektetők felelőtlenségére, átveszi a cégeket, majd – természetesen csakis a nemzetközi liberáltőke rombolására hivatkozva – »kénytelen« lesz újra árat emelni.”