Orbánnak, köszönettel(?)

„Ha ajándékot kapunk vagy jót tesznek velünk, azt meg kell köszönni. Erre tanítottak bennünket szüleink, és mi is erre tanítjuk gyermekeinket. Mi is megköszönnénk a kormánynak, hogy átvállalta a főváros adósságának egy részét. Örülnénk is, ha nem éreznénk becsapottnak magunkat. Ha nem éreznénk azt, hogy nem történt más, mint hogy visszaadták a fővárostól korábban elvont pénzek egy részét. Miért kellene hálásnak lennünk azért, hogy megkaptuk azt, amit elvettek tőlünk? Pedig manapság illik hálásnak lenni. Önkormányzati vezetők nyílt levélben mondanak köszönetet Orbán Viktornak. Ismerni véljük a szempontjaikat. Például, hogy megoldódni látják pillanatnyi gondjaikat. De vajon gondolnak-e a holnapra is, azaz arra, amit végérvényesen elveszítenek? Valóban köszönetet kell-e mondani annak a vezetőnek, akit azért választottunk meg, hogy az adófizetők pénzéből biztosítsa az ország működését. Hálálkodnunk kellene a miniszterelnöknek azért, mert teljesíti kötelességét?

A fővárosi önkormányzat szocialista frakciója nem tud igazán örülni a kormányfő gesztusának, adakozó kedvének. Nem rosszindulat vagy ünneprontó szándék vezérel bennünket. Sokkal inkább az, hogy ismerjük a dolgok hátterét, tudjuk, miért szorultunk segítségre, és azt is, hogy mi az ára ennek a segítségnek. Annak idején valóban hitelt vettünk fel. A kormány szerint ez bűn. Hivatkozhatnánk a legnagyobb magyarra, de Orbán Viktor szerint a hitelre és adósságra épülő növekedés és jólét tönkreteszi a nemzetet.”