Egy előre bejelentett választási csalás krónikája

„Titkot sem csinál belőle. Nem volt még választási csalás, amelyet ennyire és ilyen jó előre bejelentettek volna. Átrajzolták a körzeteket, megszállták a választási bizottságokat és alkotmányos szinten oldották meg, hogy az ellenzék a kampányban ne juthasson el nagyobb tömegekhez. Hirdethetnek Simicska hirdetőoszlopain, ha ragaszkodnak hozzá. Miért ne keressenek a lúzereken? Aztán ott vannak a határon túli szavazatok, melyeknek száma bármennyi lehet, hiszen titkosítják, hányan kaptak állampolgárságot. Annyian, amennyi a győzelemhez hiányzik.

Vannak még egyértelműbb jelek. Például Selmeczi Gabriella, aki önmagában bizonyíték a csalásra. Az a párt, amelyik nem akar csalni, biztosan nem választaná a galaxis legellenszenvesebb harci robotját a párt arcának. Aki ilyet tesz, tudja, hogy ezen nem múlik semmi. Csak az megy mosdatlanul lánykérőbe, aki a házasságot a lány apjával már leboltolta. Persze a látszat kedvéért még ő is udvarolna. Tekintsük ilyennek a rezsicsökkentést. Minket is megvesznek.

Választást elcsalni természetesen nem illik, olyannyira, hogy az ilyesmit a törvény is tiltja. Ami nem jelent semmit, mert azt is tiltja, hogy a költségvetés markáns részét egyetlen személy vigye haza közbeszerzésnek álcázva. A demokrácia túl komoly dolog ahhoz, hogy a választókra bízzák. Éppen ezért, ha netán veszítenének, mert csalni is olyan ügyesen tudnak, mint kormányozni, a rendszerük marad. Ha nem lehet a rendszert leváltani, akkor a választás nem szabad.”