Bocsánatot kérni a halott magzattól

„A Hippokrátészi Esküben pontosan mi áll az abortuszt illetően?

Az eskü eredetileg igy szól:  “…nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához…”  A végzős orvosok azonban ma már a Hippokrateszi Esküt nem mondják el. Helyette minden egyetem összeállit egy, a hivatásetika főbb elveit tartalmazó esküszöveget, melyben az abortuszra vonatkozó elveket nem említik meg.

Nemrég Kuszing Gábor, a Patent Egyesület munkatársa úgy nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, hogy az abortuszellenes kampány etikátlan, mivel gyilkosságnak nevez egy legális egészségügyi beavatkozást, az abortuszt. Kuszing szerint csupán közhiedelem, miszerint az abortusz lelki károsodást okozna...

Attól, hogy az abortusz legális, még az élet elpusztítását célzó beavatkozás. Az  Alaptörvényben is olvasható, hogy az emberi életet a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Az élet kezdete nem világnézeti kérdés, hanem tudományos tény: a petesejt belsejében a hímivarsejt befogadását követően 36 óra telik el,  ezalatt  az anyai és apai DNS kombinálódik. Új, egyedi kromoszómakombináció jön létre, ami az adott ember haláláig változatlan. Tehát az első sejtosztódást követően a születendő ember minden tulajdonsága meghatározott. Vagyis nem mentegetőzhetünk azzal, hogy a fogantatás után három nappal, három héttel még nem ember a testünk oltalmára bízott, parányi kis lény, de kicsivel később már az. Folyamatról van szó, amelyben óráról órára hozzáadódik valami a magzat fejlődéséhez, s amelyben nincsenek ugrásszerü minőségi változások. A legtöbb abortuszt a magzat nyolchetes korában hajtják végre. Ilyenkor a baba még csak négy centiméter “hosszú”, de minden szerve megkezdte fejlődését,  hetek óta önállóan dobog a szíve. A pro life-kiadványokban sokszor olvashatjuk, hogy azoknak a terhességmegszakításra jelentkező nőknek, akik hallhatják a magzat szívdobogását, nagy százaléka eláll az abortusztól.

Mi történik, ha egy orvos megtagadja az abortusz végrehajtását?

Az orvosnak törvényadta joga megtagadni a terhességmegszakításban való részvételt, azonban gondoskodnia kell arról, hogy a műtétet másik orvos szakszerű körülmények között elvégezze.

De a szakszerű orvosi ellátás olyan helyzetben indokolt, ha valakinek valamilyen betegsége van, vagy veszélybe kerül az élete, nem?

A szakszerű orvosi ellátás alapvető joga minden embernek. A Magzatvédelmi Törvény kimondja, hogy a terhesség megszakítása a 12. hétig indokolt, ha a magzat az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességben szenved, ha a magzat kihordása vagy a szülés az anya életét veszélyezteti, illetve, ha a terhesség bűncselekmény következménye. És ott a negyedik indok, amikor az anya válsághelyzetben érzi magát. Csakhogy válsághelyzetét nem kell megindokolnia, így ebbe a “zsákba” bármi belefér. A védőnők három nap gondolkodási időt adnak a terhes nőnek, de ha az a második konzultáción sem akar változtatni a döntésén, nem gyakorolhatnak rá semmiféle olyan nyomást (videófilm, sokkoló képek), amelynek az lenne a célja, hogy mégis megtartsa a babát.

Mi vihetné pozitív irányba az abortuszkérdést?

Nem gondolom, hogy a betiltás megoldás lenne. Azonban központilag lehetne olyan döntéseket hozni például a közoktatás terén, amelyek által az abortusz, a terhesség, a védekezés, a megelőzés témaköre bekerülne a tantervbe. Érdemes lenne mindezt az erkölcstannal párosítani, de nem vallási, hanem tudományos szempontokból megközelitve. Nagyon fontos volna szakkönyvek, olvasmányos felvilágosító kiadványok megjelentetése, a témára rendszeresen visszatérő újságcikkek publikálása. Ugyanakkor nem szélsőséges megnyilvánulásokra van szükség, hanem a magzatok mellett a nőket is áldozatnak tekintő, nekik segíteni akaró véleményekre. Az abortuszt ugyanis csupán a nők elenyésző hányada tekinti pozitív megoldásnak.”