„Mi végre hát ez a szolgai lojalitás az IMF felé? És ha mindez megtörténhetett, milyen okot keressünk amögött, hogy öt év alatt a magas alapkamat miatt ezermilliárd forintot fizetett ki a jegybank kamatként főleg a kereskedelmi bankoknak? Az a jegybank, melynek tartalékait 2007-ben és 2010-ben is fel kellett tölteni, és idén akár 150 milliárd forint is lehet ez a kötelezettség. Joggal tették fel már sokan a kérdést: kinek a jegybankja az MNB, a valutaalapé vagy a magyar államé? Meddig lehet a függetlenség mögé bújni, amikor egy ország gazdasága a tét?
A jegybank most távozó vezetésének hozzáállását mutatja, hogy az adófizetők pénzén működtetett intézetben saját maguk döntöttek arról, hogy a kereskedelmi bankok bérszintjét alkalmazzák, de – a számvevők szerint – még ezt is túllépték. És nem tévednek: ez ugyanaz a Simor András, aki korábban 2000 milliárd forintos megszorítást javasolt, sokallva az állam szociális kiadásait, »kifelejtett« 900 milliót a vagyonnyilatkozatából, majd nyolcmillió forintos havibéréért (szerinte az MNB függetlenségért) küzdött a nemzetközi nyilvánosság előtt. Egy olyan MSZP-tag segítségével, aki Gyurcsány Ferenc stratégiai főtanácsadójaként is jeleskedett, és akinek jegybanki javadalmazásából havonta akár 50 létrát is vehetett volna venni.”