A Bajnai-narratívák egyetemes, ősi gyökerei I.

„Nézzük ezek után azt az alapnarratíva-komplexumot, ami a korábbi posztjainkban felsorolt» Bajnai-narratívák« mögött lappang. Kezdjük az említett megmentés narratívával, amit nem véletlenül hoztunk fel példaként, lévén ez a hazai politikai kommunikációnak is állandósult, nélkülözhetetlen alapeleme. Bajnai és Orbán alakja (azaz szimbolikus személye a politikai közgondolkodásban), s ennek révén megítélése elsősorban ennek a narratívának a keretein belül nyer értelmezést, s a többi is ennek rendelődik alá. Elemzésünk tárgya – azaz Bajnai és politikai tábora szempontjából Bajnai Gordon esetben a Hős, Orbán Viktor az Ellenség, segítői a Rossz oldal, az Áldozat pedig az ország. Nézzük kicsit részletesebben a szerepeket:

Az Ellenség szükségszerűen Gonosz. Egyrészt ez ad magyarázatot a bajokra, amit ő okozott, ő borította fel a világ morális egyensúlyát és idézett elő ezzel katasztrófát. Ami implicite azt is kimondja, hogy addig minden rendben volt. Másrészt ez a narratíva érzelmi struktúrája, aminek funkciója a cselekvésre való mozgósítás: a Gonoszt le kell győzni.

Gonoszból persze sokféle van, emberi és nem emberi mitikus alakok tucatját lehetne felsorolni. A politikai Gonosz általában a Zsarnok, ami önálló narratívává nőtte ki magát már az ókorban. Ennek modern történeti vetülete a Diktátor, segítői az alantas értelemben vett Szolgák, illetve Kegyeltek. Mint korábban említettük, ez Orbán Viktor szerepe is a balliberális narratívában, amit olyan specifikumok finomítanak, mint a Feudalizmus narratíva, minek révén a Diktátor Hűbérúr is egyben, Segítői pedig Kiskirályok, Oligarchák.”