„Szerveződött némi zendülés a kommentfalon, amit sikeresen levertem, a bajkeverőket forró vastrónra ültettem és száműztem őket facebook-birodalmamból. Bár önkényes és kíméletlen moderátor vagyok, mégis úgy döntöttem, adok három röpke támpontot azoknak, akik mindenáron az általam szerkesztett oldalon óhajtanak hangot adni a Puzsérral szembeni utálatuknak vagy épp a Hajdú iránt megnyilvánuló beteges rajongásuknak.
1. A legszélesebb értelemben vett szólásszabadság híve vagyok. Ostobának lenni természettől való jog. Mindenki azt gondol és mond vagy ír a világról, ami neki éppen jólesik.
2. Ez az oldal az én virtuális lakóhelyem. Egy olyan otthon, ahol a házigazda elvárja, hogy senki ne szarjon az étkezőasztalra. Otthon talán szabad, itt nem.
3. Ha valaki kritikát fogalmaz meg a véleményemet vagy akár a személyemet illetően, és azt érdemi módon teszi (mondjuk érvel, viccel vagy párhuzamot állít), azzal semmi bajom, sőt, sok esetben nagyra értékelem. Az italkimérésekben honos, primitív, suttyó mocskolódás számára azonban nem kínálok felületet. Szolgáljon vigasztaló terep gyanánt a távozók számára az internet minden bűzös odva és húgyszagú szeglete!
Hamvas Béla úgy írja le korunk legfenyegetőbb jelenségét, mint vertikális népvándorlást. Ennek során a barbárság nem kívülről és messziről, hanem belülről és mélyről támadja meg a civilizált embert. A netes fórumokat elözönlő, agresszív, lumpen hordák itt, a Puzsér-facebookon nem törnek át. A limes áll, a légiók nem hátrálnak.”