„– A Szentírás mit mond a homoszexualitásról?
– A homoszexuális kapcsolatok problémájának teológiai és – tegyük hozzá – társadalmi vitája éppen azért túlterhelt, mert sokan a házasság hagyományos felfogásához és a családalapításhoz kötik. A házasság azonban csupán a heteroszexuálisok számára alkalmas életforma. Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy nem mindenkinek adatott meg, hogy házasságban éljen (Mt 19,12), tartalmát tekintve ez a kijelentés értelmezhető a melegekre is.
– Összeegyeztethető-e a homoszexualitás a kereszténységgel? Ha egy homoszexuális megtér, akkor a »homoszexuális keresztény« megengedhető, elfogadható, eltűrhető vagy elutasítandó kifejezés?
– Az egyház egységes álláspontjáról ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem beszélhetünk. Például a szomszédos Ausztriában a református egyház megáldja az azonos nemű párkapcsolatokat. 2009 novemberében pedig Eva Brunnét – egy nyíltan leszbikus lelkészt – a Stockholmi Evangélikus Egyházkerület püspökévé szentelték. Ez az egyik oldal. A másik a Szentírással összeegyeztethetetlennek tartja a meleg párkapcsolatokat. Sem egyházi szolgálatot nem vállalhat, sem pedig protestáns gyülekezet természetes tagja nem lehet homoszexuális, csupán akkor, ha lemond bűnösnek nevezett szexuális orientációjáról. Természetesen a két tendencia között léteznek más álláspontok. A gyülekezet közösségének befogadókészsége, a Szentírás értelmezése és sokszor az orvosbiológiai megállapítások teszik változatossá az egyes véleményeket. Mindez azt tükrözi, hogy sem a protestáns egyházakban, sem pedig a társadalomban nem létezik egységes vélemény a kérdéssel kapcsolatban. Hogy konkrétabb választ is adjak: ahogyan nem használjuk a »heteroszexuális keresztény« kifejezést, úgy a »homoszexuális keresztényt« sem. A keresztényeket nem szexuális vonzalmuk, nemzetiségük, faji hovatartozásuk alapján soroljuk be, mert ha így tennénk, akkor a 20. század legborzalmasabb éveit idéznénk meg.
– Az egyház milyen eszközökkel tudja segíteni a homoszexuálisokat?
– A Krisztusban elnyert szabadság felelősséggel is jár. Innen érthető, hogy több, a kérdéssel alaposan foglalkozó teológus azt a nézetet vallja, miszerint az azonos nemű élettársi kapcsolatokban élőkre is azok a normák vonatkoznak, amelyek egy heteroszexuális házasságban érvényesek. Az élethosszig tartó hűség, egymás kölcsönös támogatása és segítése. Ez egyfajta vélemény, ennek hangsúlyozása lehet a segítségnyújtás sajátos útja. Meglátásom szerint azonban az egyes gyülekezetek és egyházak felelőssége, hogy bibliaértelmezésük és konszenzuskeresésük során milyen álláspontra helyezkednek a melegekkel összefüggő kérdésekben és ennek alapján miként segítik őket. De az mindannyiunk számára világos, hogy legalább annyi törődés őket is megilleti, mint bármelyik más gyülekezeti tagot.”