Kőbe vésnék a hallgatói szerződést. Megéri?

„A hallgatói szerződés súlyosan és aránytalanul sértené a felsőoktatáshoz való hozzáférés, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának Alaptörvényben biztosított jogát (XI. és XII. cikk) ezért léte komoly alkotmányossági aggályokat vetne fel. Ezt az ellentétet látszólag feloldaná a hallgatói szerződések Alaptörvényben rögzítése, azonban az Alaptörvény ilyen minőségű szétfeszítése nem szerencsés, komoly presztízsvesztést idézne elő a belső logikai önellentmondás-mentesség direkt, aktuálpolitikai megszüntetése.

Az alkotmányellenesség Alaptörvénybe iktatással történő kezelésén túl további komoly probléma az Európai Unió jogrendjével való összhang kérdése is. Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 45. cikk (1) és (2) bekezdése alapján az unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását, amely magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikke külön is biztosítja a foglalkozás megválasztásának szabadságát és a munkavállalás jogát. Ez az Európai Unió kardinális tétele, a munkavállalók szabad mozgása egyike az Unió négy szabadságának. A beadványban az alapvető jogok biztosa külön fel is hívta a figyelmet néhány, az Európai Bíróság által ítéletre, amelyek bár a konkrét ügyben nem alkalmazhatóak, mégis irányadóak, hogy milyen szigorúan értelmezi a Bíróság a szabadságok védelmét. Valószínűsíthető, hogy az akár tíz évig is terjedhető, kötelezettségként vállalt röghöz kötés esetében a Bíróság megállapítaná a munkavállalók szabad mozgásának és a foglalkozás szabad megválasztásának sérelmét egy előzetes döntéshozatali eljárás során. Ha a hallgatói szerződést szabályozó törvény ellentétbe kerülne az uniós joggal, akkor az megalapozza az Alaptörvény és az uniós jog ellentét is, vagyis ténylegesen maga az Alaptörvény sértené a négy szabadság egyikét. Komoly jogalkotói meggondolatlanság lenne ekkora kockázatnak kitenni az Alaptörvényt, hiszen a kiszámítható és egyértelmű európai elvek legmagasabb szinten történő direkt megsértése megkérdőjelezheti az európai értékrend messzemenő tiszteletben tartását, és az Alaptörvény ezeket az érteket tartalmazó rendelkezéseit puszta deklarációkká degradálhatja. Ez pedig még közvetetten sem lehet cél.”