„Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az idős csodatévő akadémikus reneszánsz apródfrizurája alól ilyesmik jönnek ki. Egyszer – még rapid államtitkár korában, Antall József miniszterelnöksége idején, amikor a Népszabadságnál dolgoztam – készítettem vele egy interjút. Olyanokat mondott benne, hogy nem hittem el: emberből ilyenek kijönnek. Tamás Ervin pedig azt nem hitte el, hogy ha elküldöm neki – ahogy illik, megjelenés előtti láttamozásra –, akár csak a fele szöveg is benne marad. Elküldtem, és egyetlen-egy szót nem változtatott.
Akkor értettük meg, hogy Fekete úr egyszerűen nem tudja, miket beszél, nincs veszélyérzete, de még annyi se, hogy tartson valakit maga mellett, aki vigyáz a méltóságára.
Ez húsz éve volt. Ez a gyerekszüléses mondata arra a valóságos isteni csodára utal, hogy ennyi idő alatt maradéktalanul megőrizte szellemi állapotát. Persze régi orvosi megfigyelés, hogy a szülés fiatalít.”