„Ellenben a román politikai elit jelentős része által láthatóan minden szimbolikus közösségvállalás vagy markáns kisebbségi érdekképviselet a revizionizmus előszobájának, s üldözendőnek tekint. Nem tudják vagy nem akarják elfogadni, hogy egy regionális egység zászlajának tisztelete, egyáltalán, az autonómia gondolata létezhet Románia dekonstruálásának szándéka nélkül. Pedig a valóság éppen ez. Azt ugyanis még a legelvakultabb árvalányhajas sem gondolja, hogy Székelyföld önrendelkezése, vagy a romániai magyarok kulturális-nyelvi jogainak kiterjesztése a terület elcsatolásával jár majd – hiszen a magyar közösség réges-régen számbeli kisebbségben él Erdélyben.
Az viszont régóta magyar politikai stratégia, hogy a külhoni magyarok legitim képviselői által vallott program – így a területi autonómia is – számíthat a mindenkori budapesti kormányra. Ezért méltánytalan most egy alapvetően defenzív, jogvédő, erőszaknak még a gondolatát is elvető kisebbségi mozgalmat és annak anyaországi támogatását egy súlycsoportba helyezni a merev, agresszív nemzetállami offenzívával.”