Emberarcú szocializmus

„Valaki megrágalmazhatta L.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel fegyelmit indítottak ellene.

L. a tanulmányi osztályra ment, hogy felvegye az indexét a vizsgák előtt, mint minden félévben. Körülnézett a régi iratszekrényekkel körülvett szobában, ahol a szekrényekben katonás rendben sorakoztak a nagyméretű dossziék, rejtélyes feliratokkal, mint »Évf. össz.«, »Felv. össz.« és hasonlók. A szemben lévő asztal mögött ülő szemüveges, molett, bubifrizurás hölgy, akinek nem emlékezett a nevére, furcsán, riadtan pillantott rá, mikor elmondta, hogy miért jött, azután gyorsan elkapta a tekintetét, szó nélkül felállt és eltűnt a tanulmányi osztály vezetőjének párnázott ajtaja mögött. L. meghökkenten várakozott, mi történhetett, mit csináltam már megint? Agyán átfutottak az elmúlt hónapok történései, kivéve azokat, melyekre nem emlékezett, de semmi olyat nem talált, amiért aggódnia kellett volna. Biztosan valami adminisztratív izé, gondolta valami papír nem stimmel, hiányzik - mit tudom én - majd megmondják.

Két éve járt már ide és úgy vélte mindent tud az egyetemről, bár sohasem szeretett volna ennyit tudni róla. Nem szeretett itt lenni és - érezte - a többiek sem szeretik, hogy itt van. A főiskolából frissen egyetemmé vált intézmény lélektelen, hangulata előrevetítette a későbbi TSZ-irodák légkörét, oktatói karát ki tudja honnan toborozták, vezetése sarkosan primitív - az alapító és első rektor a következő évben már a Hazafias Népfrontnál, a kádertemetőben volt valami főfontos. Az intézményt átjárta a mély megvetés a humán tudományok iránt. L.-nek esze ágában sem volt idejönni, történelmet vagy filozófiát akart tanulni, azonban gimnáziumi osztálytársának apja - aki a rendőrségen dolgozott, valami politikai vonalon - megsúgta neki, hogy az ő családjával ne is álmodjon ilyenekről. Ide fanyalodott hát, bár sokkal több előadást hallgatott a bölcsészkaron, azzal az örömteli érzéssel, hogy legalább nem kell vizsgázni belőle. Mindezek ellenére becsülettel végezte az iskolát, jó vizsgaeredményekkel, melyek inkább voltak az alacsony színvonal, mint a sok tanulás eredményei. Mit keresek én itt - gondolta sokadszor, miközben körbetekintett a kietlen irodán - mit keresek itt?”