Bizonyítvány

„Mire vágyik egy diák? Arra, hogy a tanulmányi eredményeitől függetlenül, felvételi nélkül, automatikusan vegyék fel a neki tetsző felsőoktatási intézmény neki tetsző szakára, ott a puszta beiratkozás legyen elegendő ahhoz, hogy minden félévben legalább jó rendű bizonyítványt, a négy, öt, hat év elviselése után legalább summa cum laude diplomát kapjon, hogy erre az időszakra ellássák legalább a minimálbér háromszorosát kitevő ösztöndíjjal, s a diploma birtokában azonnal jól fizető állást kapjon, lehetőleg a fővárosban.

S ha erre vágyik egy diák, akkor igaza van, hiszen úgy érzi, élete legszebb éveit pocsékolja el unalmas előadásokra, stresszes vizsgákra, s alig marad ideje (s főleg pénze), hogy hajkurássza a nőket (pasikat), bulizzon, kocsmázzon, szóval megtegye mindazt, ami felkészíthetné a valós életre. A diák erre vágyik, amióta világ a világ, jöhetnek új történelmi korszakok, rendszerek vagy kormányok, a diákok igényei nem változnak, miként az sem változik, hogy ilyen követeléseket soha, semmilyen disputában, vitában, konfliktusban, de még forradalomban sem tehetnek tárgyalási alappá, ezért minden őket érintő, általuk negatívnak ítélt változásra okkal-joggal reagálnak felháborodással, szerveznek demonstrációt.”