A diákmozgalom nagyszerű dolog

„Orbán Viktor ijedten áll egy olyan mozgalom előtt, amit nem lehet populizmussal lekenyerezni, nem pártpénzből szervezik, és melyhez nem buszokkal utaztatják az embereket vidékről. Megriad egy olyan mozgalomtól melynek szónokai nem az ancien regime könnyen démonizálható hajótöröttjei, vagy a leszerepelt baloldali értelmiség tagjai közül kerülnek ki, hanem a fiatal diákok közül, akik nem eszik meg sem a csúsztatásokat, sem a kétes ígéreteket és hazugságokat. Rémületében pedig egyszerre igyekszik besározni őket a sajátjainak, valamint menteni menthetőt a fiatalok előtt. A nyugdíjak pedig emelkednek, a stadionok pedig épülnek, a pénz pedig továbbra is folyik kifelé a felsőoktatásból.

Elmondom mit kellett volna csinálni: először is egy rendesen kidolgozott felsőoktatási reformot (oppardon, lehet reformálni egyáltalán Gyurcsány után? mi erre az újbeszél szó?) letenni az asztalra. Lehet csak tízezer embernek állami ösztöndíjat adni, nem feltétlenül borzasztó az, ha mögötte jól finanszírozott, minőségi szolgáltatást nyújtó egyetemi rendszer áll, ahova viszonylag nehéz, de nagyon érdemes bejutni. Ha ennek ellenére tiltakozások kezdődnek, akkor a döntéseket meghozónak (ez normális esetben a miniszter, Nerföldén a miniszterelnök) ki kell állnia a tiltakozók elé (nem a saját emberei elé), és el kell mondani, hogy miért jó ez nekik. Egy láthatóan gyorsan összerögtönzött, láthatóan a maximális lehetséges pénzkivonásra összpontosító tervezetről senki sem fogja elhinni, hogy az a magyar felsőoktatás felelős átalakításának terve lenne.”