„Közel hároméves Intézetünk sose rettent meg attól, hogy ötleteket adjon a magyar politikusoknak. Ezúttal a kampányeszközöket korlátozó, a választókat regisztrációra kötelező, a kádárizmus leheletétől terhes antipolitikus hangulattal szembe menve még több politikára, még több választásra teszünk szerény javaslatot. Mert nemcsak megfigyelői, de rajongói is vagyunk a politikának, és mert úgy gondoljuk, hogy a demokrácia még demokratikusabb lehet, ha a választó már a jelöltállításba is beleszólhat. Legyen hát előválasztás!
Hogy miért? Bár az új választási rendszerben sem alapfeltétel, hogy a megosztott baloldal pártjai egyesüljenek, a rendszer kedvez a kétpólusú politikai tér kialakulásának. Arányaiban nagyobb jelentőségük lett az egyéni választókerületeknek, ahol a győzelemhez immár a szavazatok relatív többsége is elég. Így, ha közös listát nem is kell feltétlenül állítaniuk a pártoknak, az egyéni jelöltállítást érdemes koordinálniuk, hogy az ellenzékre adott szavazatok ne oszoljanak meg. A jelöltállítás koordinálásától még a szövetségkötést elutasító LMP sem zárkózott el. Az előválasztás a koordinált jelöltállítás eszköze lehetne, egyből tesztelhetné az induló jelöltek életképességét is. Javaslatunk tehát a formálódó baloldali szövetségnek, illetve általában a baloldali ellenzék pártjainak szól elsősorban - bár az ellen se volna kifogásunk, ha a pártok általában is előválasztásokkal választanák ki jelöltjeiket.
Az előválasztást alapvetően az amerikai demokrácia részeként szokták leírni, bár ott is csak 1972-ben kezdtek ezzel szórakozni, és csak 1976-tól általános gyakorlat mindkét nagy pártban. Azelőtt még a Demokrata Párt is a legendás szivarfüstös szobákban, vagyis a párt erős embereinek háttéralkujával választott magának elnökjelölteket. 1972 óta viszont a választási év első öt hónapja, illetve már a választást megelőző év ősze és tele féktelen szórakozást jelent minden, politika iránt fokozottan érdeklődő polgárnak.”