A bajuszos (nemabékávés) úriember rövid története

„A bajuszos úriember egykoron szobatársa volt az egyetemen későbbi főnökének, akivel aztán folyton rivalizálni próbált, jórészt sikertelenül. Mégis, a módszerváltást után húsz évvel zsíros pozíciót kapott főnökétől: ő vezethette azt a nagy Házat - vállára hulló fürtjeivel -, amelyben a nemzet annyi nagy alakja tevékenykedett már. Aztán megszabadult a betyárkülsőtől, hogy egy megnyiratkozott hobóval tévesszék össze a Kossuth téren parkoló autójukba beszálló külföldi üzletemberek.

Új pozíciójában is próbált rivalizálni főnökével. Erdélyi magyar barátjait addig-addig hozta kellemes helyzetbe, hogy az ottaniak megelégelték a dolgot, és főnöke segedelmével új csapatot alkottak, amely szembeszállhatott a másik bandával. Barátságai révén majdnem elúszott az erdélyi magyarok bukaresti képviselete, de annyi szent, hogy e téren sem lett a többségnek a hasznára, hogy a bajuszos úriember rivalizált a főnökével.

Aztán megirigyelte a főnök kis »magánhadseregét«, hát addig-addig rágta feljebbvalója fülét, míg az belement, hogy bajuszos barátjának is legyen egy ilyenje. Lett is, kicicomázott, fess úriemberek gyűrűjében vonulhatott a nálánál jóval nagyobb alakok szellemét őrző épületben.”