A kompromisszumképtelenség bosszúja

„A szűk kisebbségben maradt álláspont képviselői arra tettek javaslatot, hogy kezeljük egyenrangú célként az ökopolitikai pólus építését és a kormányváltást: mert a NER nem élheti túl 2014-et. Arra tettünk javaslatot, hogy folytassunk nyitott és érdemi párbeszédet azokkal a rendszerellenzéki szereplőkkel, kiemelten az Együtt 2014-gyel, akik érdekeltek Orbán elzavarásában és az elmúlt 22 év meghaladásában. Arra tettünk javaslatot, hogy abban a politikai térben, amit mi hoztunk létre, és ahol most az Együtt 2014 játssza a vezető szerepet, tegyünk kísérletet az elveink, értékeink és programunk érvényesítésére, egy az alkotmányos jobbtól az alkotmányos balig tartó együttműködésben, a miniszterelnök személyére vonatkozó vétó igényével. Azonnali csatlakozás mellett senki sem érvelt: viszont a komoly garanciákkal megfejelt okos megállapodások nyitva hagyása mellett igen.

A stratégiai szavazást követően látva a párt két éve egyre erősödő megosztottságát nyolc országgyűlési és három fővárosi képviselővel kezdeményeztük a Párbeszéd Magyarországért Platform létrehozását. Célunk az, hogy az LMP-n belül folytassunk vitákat arról, hogyan tudhatnánk mégis az általunk fontosnak vélt kettős cél, az önálló identitás építése és Orbán elzavarása jegyében politizálni. Nem csak a párton belül vannak jelentős számban azok, akik e kettős céllal egyetértenek, hanem a felmérések szerint az LMP szimpatizánsai és választói között is. A párt szimpatizánsainak közel két harmada szintén ezzel az állásponttal azonosul. Olyan tudatos szavazók ők, akik az LMP elmúlt két éves szívós munkája alapján választottak maguknak pártot. Nem protest szavazók, hanem aktív és tudatos állampolgárok, akik egyetértenek az LMP politikájával. Ez a közösség párton kívül és párton belül is hangot, képviseletet akar.”