Pereskedők kedvéért: ezt igazából nem is Bayer Zsolt írta, hanem én.
„Ez itt a probléma, Kedves Barátaim, ez nekik a problémájuk velünk…
Hogy vagyunk. Ez a mi bűnünk.
Igen, ezt is Ortega mondta, amikor Kornis Mityu fölhívott telefonon, és megfenyegetett, hogy így nem lesz belőlem senki. És tényleg nem lett belőlem senki, mert ezek kicsinálnak mindenkit. Ott vannak mindenütt, egyetlen nagy, összetartó gyűlöletben. Immár készen állnak az ölésre is.
Ez a falka ugrott most neki … [itt egy közepesen fontos kormánypárti politikus vagy alvállalkozó neve áll] barátomnak. (Bassza meg, nem találom azt a cikket, amit úgy nyolc éve küldtem a Magyar Nemzetnek, hogy lesz ebből még két bekezdés? Mindegy, akkor rövidebbre fogom.)
Ilyenek ezek.
Miért nem ásták el az összest az orgoványi erdőben? De kérdem én, az ötös számú tagkönyv tulajdonosa: mi lenne, ha most az egyszer mi nem hagynánk magunkat? Ha fölvennénk a kesztyűt, vagy kivonulnánk az Andrássy útra »rohadt hávégés, mutasd a diplomád« jelszava alatt?
Elég lesz? Vihetem a számlatömböt, Gábor?”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
Lakatos Márk-botrány: újabb gyomorforgató részleteket tárt fel egy fontos tanú.
Ezt hívják kettős mércének és sumákolásnak.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
2000. május 28-án veszett nyoma az akkor 11 éves kisfiúnak, Baja környékén. 24 éven át eltűntként tartották számon, végül 2024 júniusában egy bejelentés nyomán a rendőrség egy tanya melléképületében az aljzatbeton alatt elásva megtalálta a fiú földi maradványait.
