Méltó vagyok Kemény Dénes örökségére

„Bár Nagyváradon debütált megbízott kapitányként, mégis a második, a székesfehérvári Világliga-találkozónak volt szimbolikus jelentősége: ekkor búcsúztatták Kemény Dénest.

Bevallom, annyira koncentráltam a saját feladatomra, hogy ez csak utólag tudatosult bennem. Kemény Dénes fantasztikus munkát végzett az elmúlt tizenhat évben, elég csak végignézni az olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki aranyérmekkel szegélyezett eredménysorát. Kétségtelenül lezárult egy korszak, egy nagyon szép és sikeres korszak.

Ha érvényesül a papírforma, a hazai teendőket ellátó Gergely István és a nemzetközi ügyekért felelős Martin György kéz a kézben irányíthatja a magyar vízilabdát, s ez a kettős alighanem Benedek Tibort véglegesíti a kapitányi poszton.

Nemhogy az elnökjelöltekkel, a kapitányjelöltekkel sem foglalkozom, egyik sem az én dolgom. Hamarosan feláll egy új elnökség, első feladatai közt pedig azt is eldönti, hogy ki álljon a férfi vízilabda-válogatott élére. Egy biztos, én nem ijedek meg attól, hogy betöltsem az űrt, készen állok erre a komoly feladatra. Amit a vízilabdáról tudni kell, azt tudom; úgy érzem, méltó vagyok Kemény Dénes örökségére.

Hogyan élte meg a londoni olimpiát a parton? Kemény segédjeként mekkora beleszólása volt a szakmai döntésekbe?

Egy másodedző elsősorban nem döntéseket hoz, hanem utasításokat hajt végre. Részfeladataim voltak, de a londoni olimpiához hasonlóan már az év eleji, eindhoveni Európa-bajnokságon is rendre kikérte a véleményem Kemény Dénes. Elmondta, az adott szituációról mit gondol, majd én is hozzáfűztem a meglátásaimat. Ez az intenzív kommunikáció a játékosokkal is működött: nemcsak edzések közben, hanem meccs-szituációban is próbáltam minél több hasznos tanácsot adni.”