Lábjegyzetek a Bajnai-beszédhez

„Egy kérdés. Önöknek nem volt furcsa az egész? Integrátori szerepben Bajnai Gordon. Egy olyan figura, akitől nemcsak a pártpiaci konkurensei (MSZP és LMP) állnak balabbra, de saját fegyvertársainak jelentős hányada is (a demagógiától vissza nem riadó Szolidaritás például, de társadalmi kérdésekben a Milla-bázis oroszlánrésze is balosabb.) Ott a téren és a tévé előtt sok százezer ember. Akiknek jelentős része valószínűleg hasonlót gondol a bankokról, kapitalizmusról, piacról, reformról, IMF-ről, mint Orbán Viktor. Hogy mégsem a Békemenetet gyarapítják, annak oka, hogy más politikai-társadalmi kultúrkörhöz, szekértáborhoz tartoznak. S a márkahűség fontos tényező. De hogy lehet, hogy ez a tömeg nem talált magának egy karizmatikus baloldali demagógot, egy ellen-Orbánt? Mert nem talált. Sem az elmúlt két évben, sem az azelőtti húszban. Azok, akik korábban a baloldali populizmus osztogató, majd szociális kiváltságőrző vonalát vitték (2002-ben Medgyessy, aztán 2006-ig Gyurcsány) nem voltak ebben a szerepben hitelesek. Pontosabban hitelük addig tartott, amíg volt pénz. Horn Gyula, az egyetlen, akinek ez nagypolitikusként jól állt volna, a ’90-es évek derekán többé-kevésbé ellenállt a vadkeleti populizmus kísértésének.

A későkádári középbal alkalmatlan rá, hogy versenyképes legyen a jobboldal mítoszaival, parasztvakító demagógiájával. Miért? Mert a baloldali tömegek addig hisznek a demagógiának, amíg kapnak pénzt. A jobboldaliak meg akkor is hisznek, ha nem kapnak pénzt, sőt elvesznek tőlük, lásd a Békemenet népét. Ennek okaiba most ne menjük bele, nem ismételném magam. Tény: van egy vaskos szélsőjobbunk, ugyanakkor hiányzik a szélsőbal, amely a középbalt az Orbánnal versenyképes antikapitalizmusra sarkallná. Ki lenne a magyar Chavez? Szanyi Tibor? Scheiring Gábor? Ugyan. Nincs itt kőkemény balos populizmus. Nincs alapja. Helyette van egy latyak-lágy pragmatizmus, amely talán lassan felfogja ezt. Hogy saját térfelén, saját pályáján nem tudja megverni Orbánt, a feketeöves demagógot. Kénytelen elfogadni a néptribuni léttel még csak ismerkedő, halk szavú technokratát. Lehetne rosszabb is, hát nem?”