Gyermekként sosem éreztem, hogy hiányzik valami az életemből

„A holokauszt során nagyon sok zsidó kisgyermek került keresztény családokhoz. Ezek a gyerekek a befogadó családok értékrendje, identitása mentén nőttek fel. Vajon felnőve érezhettek valamiféle ürességet, hogy valami hiányzik?

Nem hiszem, mivel nagyon fiatalok voltak. Az emberi lélek nagyon rugalmas, könnyen alkalmazkodik az új körülményekhez. Ha katolikusként nevelik fel, nem számít, hogy zsidónak született, a valóság számít, amiben él. Nem irigylem azokat a gyerekeket, akik zsidónak születtek, de katolikusként nőttek fel, mivel amikor megtudták, hogy ők valójában zsidók, és nem keresztények, az hatalmas törést, disszonanciát okozott a lelkükben, traumaként élték meg.

Ismer ilyen embert?

Igen, de az ő élete éppen pozitív példa. Izraelben él egy férfi, akit megmentettek a soah során. Egy kolostorban nevelkedett 14 éves koráig, akkor tudta meg, hogy zsidó. Ezután Izraelbe jött, belépett a hadseregbe, felnőtt korában pedig miniszter lett. Ő kivételes példa, mivel ahelyett, hogy belemerült volna az önsajnálatba, kezébe vette az élete irányítását és mindent elért, amit akart.

Ma több család kerül válságba, mint valaha. Ön szerint mi az, ami segíthetne?

Nincs recept a jó házasságra, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. A kérdés, hogy egy nő és egy férfi képes-e együtt maradni a nehézségek ellenére. Olyan ez, mint az országok közötti viszony: ha vannak érdemi tárgyalások, ha van nyitottság, ha mindkét félben megvan az akarat, hogy egy helyzetet minél békésebben oldjanak meg, akkor kompromiszumot fognak keresni. Minden családban vannak félreértések és eltérő vélemények, és ha meg akarják oldani a helyzetet, kompromisszumra kell törekedniük úgy, hogy mindkét fél enged valamennyit. Természetesen ez akkor működik, ha közben a család alapvető értékei még érvényesek. Mérlegelni kell, hogy megéri-e egy átmeneti rossz állapotért, helyzetért feladni a legfontosabb dolgot, a családot?

Ha visszagondol a gyerekkorára, mi az az első dolog, ami beugrik, amikor nagyon erősen érezte, mennyire jó egy családhoz tartozni?

A hatvanas években Izraelben nagyon rossz volt a helyzet, mégis, sosem éreztem azt, hogy hiányzik valami az életemből. Mindig volt étel az asztalon és mindig minden lehetőséget megkaptam ahhoz, hogy kiteljesedhessek, hogy megtaláljam az utamat, miközben sok kortársamnak erre nem volt módja. Abban az időben nagyon éreztem, milyen jó, hogy ebben a családban élhetek.”