1956 történelmi háttere

2012. október 25. 07:36

A két szuperhatalomnak a magyar társadalom mindkettejük számára igen kínos önszerveződő kísérletét egyesült erővel kellett megsemmisíteni, eredményeit máig is meghamisítani.

2012. október 25. 07:36
Bogár László
Bogár László
Magyar Hírlap

„Az 1956-os Magyarország, az 1968-as Csehszlovákia és az 1980-as Lengyelország ebben az értelemben »ellenőrző pontként« is felfogható. A világot irányító »szuperstruktúra« tesztelte, hogyan halad előre a kísérlet. Abban ugyanis nem voltak eléggé biztosak, hogy mikor kell visszavenni a »projektet«, vagyis mikor jön el az a pillanat, amikor már a piszkos munka nagy részét a lokális kommunista struktúrák elvégezték. De volt egy másik fontos kritérium is, abban is biztosak akartak lenni, hogy a népesség döntő többsége már teljesen elkötelezett a globális kapitalizmus »fogyasztói paradicsomának« megteremtése mellett.

A piszkos munka nagy része 1956-ra már valóban elvégeztetett, a második kritérium teljesülése azonban legfeljebb csak az utolsó »teszt«, vagyis az 1980-as lengyel eseményekkel érkezett célegyenesbe a térségben. 1956 magyar társadalmával kapcsolatban a »teszt« második eleme azonban igazolta, hogy a társadalom még mindig »veszélyesen« szakrális állapotban van. Ezt látszik bizonyítani, hogy alig több mint egy hét alatt is képes volt felismerni, hogy a »kapitalizmus versus szocializmus« választás hamis alternatíva, mert mindkettő végzetesen hibás válasz az emberi lét legalapvetőbb kérdéseire. A feladat tehát az, hogy mindkettőt elutasítva, abból a hibás síkból próbáljunk kilépni, amelyet ez a két alakzat kijelöl, méghozzá a harmadik dimenzió, »az ég« szakrális dimenziója felé. És éppen ezért kellett a két szuperhatalomnak a magyar társadalom mindkettejük számára igen kínos önszerveződő kísérletét egyesült erővel megsemmisíteni, eredményeit máig is meghamisítani.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
békalepcse
2012. október 25. 14:46
Remekek az érvelések, csak egy a bibi. Az okok hiánytalanul felsorolva, de a konklúzió elmaradt. A világgazdaság súlyánál fogva agyon nyom minden kezdeményezést. Ha pénzügyi eszközökkel nem megy hát katonaival. Lehet látni rá bőségesen példát! Vagyis, ha elfogadjuk a játékszabályokat, semmit nem tettünk, hisz a feltételelket a globál szabbassza. Sajna a kitörési pont csak erőszakos lehet, aminek idejét igen pontosan kell bemérni, egyébként nagy pofon lesz ammá' láccik... Szerintem eddig jól haladunk. Most adódott az a hatalmi vákuum, amiben ezeket a kifogásolt lépéseket meg lehet tenni.
odysseus
2012. október 25. 11:36
Köszönöm az átgondolt válaszokat. Mit szóltok ahhez? (saját gondolatok, úgyhogy jó sok ocsú lesz benne, elnézést) 1. Hagyjuk el a megtévesztő szakrális jelzőt a paraszti társadalom elől. Mondjuk azt inkább, hogy adott körülmények között viszonylag egyensúlyban működött. Amennyiben nagyjából mindenki tudta, hogy hol a helye, és az adott igényszinten (ez azért mai szemmel nagyon alacsony volt!) de nagyjából meg tudott élni. Ért annyit a piacon a munkája. Ehhez az alapot az egyébként prosperáló gazdaságú Osztrák-Magyar Monarchia egységes, és védett piaca jelentette. Ez az első világháború elvesztésével kifordult a magyar társadalom alól. Mi fordította ki, mi vette el tőlünk a mostanra már áhított egyensúlyi állapotot? Kicsit máshonnan indulva: A IXX. századra mindenképpen nemzetközivé váló tőke (ez sem új, ld. spanyol, majd atlanti gyarmatosítás) jellegzetessége, hogy állandóan piacot kell szereznie (kényszerből, vagy ezt teszi, vagy alulmarad), így még erősebbé válik. Ez eddig Marx Károlynak is feltünt. Ez meglátásom szerint egy autómatikus, egyéni döntésen felül álló folyamat. Mintha pl. egy nemzetközi cég, egy szuperszervezet lenne, amely nagyban függetlenné vált az egyéni döntésektől, annyiban, hogy nem tudja magát fékezni, és mint ilyen a Föld nevű bolygó végessége miatt fenntarthatatlan életű. (legalábbis, ma a gyakorlat ezt mutatja). Ilyenként működött a náci Németország, és a Szovjetúnió is, amelyek ölébe menthetetlenül sodródtunk. Azért, mert a fenti logika alapján le kellett csapni a felszabaduló piacokra. (köztük hazánkra)Jó, mi ezzel a baj? Az, hogy ez már összemérve a bolygónk méretével, profitot csak költséghatékonyan tud növelni, így a lokális piacok (pl. Magyarország) társdami egyensúlyán megspórolják azt. Nem lehet megélni. Nem mindig tették, mert voltak olyan helyzetek, amikor erre egyéb geopolitikai okok miatt adni kellett, pl. Kádár rendszer, vagy a mediterrán térségek (kiv. Olaszország) felvétele az Európai Únióba, és ott jóléti állam kiépítése erőn felül. 2.-3. Ezek lényege, ti. a tőke fékezhetetlensége nem magyar probléma, hanem világméretű, és elég nagy. Ennyit az összeesküvés elméletekről, azzal a megengedő kitétellel, hogy kivételes esetben valóban számíthat az ország méretétől függetlenül, valaminek az újdonsága. (pl. 56 az ELSŐ szovjetellenes fegyveressé fajuló harc). De ez pillanatnyi hatású, napokon belül már Szuez volt a téma, majd napokon belül megint más. 4. A társadalom egyensúlyát az adta, hogy a társadalmi csoportok tudták a helyüket, és azon a helyen boldogulni is tudtak. Háát, ha ez így eddig elfogadható, ez ma is megcélozható. Nyílván nem az akkori igényszint és tudásszint visszaállításával, az valóban lehetetlen. Mivel elég alárendelt helyzetben vagyunk (már Magyarország, mint lakosságának összessége), hanyatból kell feljönnünk. Nem tehetünk úgy, mintha állnánk, de nem is ismerhetjük el a földönfekvésünket magától értetődőnek. A tőkét nehezen lehet tehát szabályozni (még magát sem tudja, de ha azt nem is lehet, működését meg kell ismernünk. A kulcsszó, ugye a piac volt, ahonnan a bevétel származik. Talán a legjobb gondolkodási irány (miután a tőkén meg nem zabolázhatjuk maradéktalanul, és a világvégét sem értelmes várnunk, hogy ilyeneket kell a hazai potenciális termékek számára találnunk. Hazait itt úgy értve, hogy az eladott termékeink profitja Magyarországon csapódik le, a magyar költségvetésbe csatornázható az adója. Szerintem ezt az ország kis mérete ellenére is meg lehet tenni. Visszatérve a mába. Túl azon, hogy 56 nekem büszkeséget jelent, hogy valamiért elsőként és főleg bátran ki mertek állni apáink anyáink,én inkább a fentebb leírt gondolkodást látnám szívesen a vezető elitünktől. Ezt sajnos ma még csak részben látom. (az egyik oldalon nem látom maradéktalanul biztosítottnak tisztánlátást, a másikon az ezirányban való elköteleződést) Hát ez rohadt hosszú lett, bocs.
Senye Péter
2012. október 25. 10:04
A nagyhatalmak csak az általuk pénzelt lázadókat szerették.
tarackos
2012. október 25. 09:55
A bogaras úr újabb zagyvasága...;)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!