Sillabusz kezdőknek

„Ha valaki nem akarja, hogy az ilyen nagyokosok lehülyézzék, kénytelen azt mondani, hogy »a Bartust utálom, ki nem állhatom, megvetem, undorodok tőle, de – amint az a következő mondataimból kiderül – minden szavával egyetértek, amit mond, az igaz, nem emlékszem olyanra, hogy a figyelmeztetései közül bármi ne igazolódott volna eddig, és a logikai levezetése kikezdhetetlen. Ezzel szemben szeretem a Ceglédit, a barátait, a magyar baloldali liberális sajtó mellébeszélő, buta, hazug és gyáva képviselőit, akik viccelődéssel töltik az időt, és nem figyelmeztetnek a tényleges veszélyre, hanem elaltatnak bennünket, és a vesztünket készítik elő«. Ezt akár silabuszként is használhatják. Ceglédiék bűnét csak tetézi, hogy a baj mértékét olyan gyenge képességű emberek is látják, mint én, ők mégis elfedezik.

Engem nem zavar, ha hülyéznek. Soha nem akartam többnek látszani, mint ami vagyok. Én ettől még kiválóan érzem magam. Engem nem kell szeretni. Soha nem írtam még egyetlen szót sem azért, hogy szeressenek. Vannak, akik engem szeressenek, nem hiányolom senki szeretetét. Szeressék a Ceglédit, utáljanak engem, neki biztos nagyobb szüksége van rá. Nekem elég, ha kijózanodnak az emberek, és időben kezükbe veszik a sorsuk irányítását, hogy ne legyen az a tragédia és pusztulás a vége, amely ma elkerülhetetlennek látszik. Mert ma úgy látszik, hogy a sírt, hol a nemzet süllyed el, népek veszik körül, de gyászkönny senki szemében nem ül.

És lesznek ennek felelősei, Ceglédi barátom. Nemcsak jogi, hanem erkölcsi felelősei is. És ezt a felelősséget nem egyedül Orbán Viktor viseli. Közéjük tartoznak a magad fajta sunyi és hazudozós újságírók is, akik védik a rendszerét, és a kialakuló magyar fasizmusból eddig annyit vettek észre, hogy »Orbán Viktor nem jó miniszterelnök«. Ezek a szövegek megmaradnak az utókornak. Majd szép csokrot teszek belőle arra a sírra, amit ti ástok.”