„Mi állunk ott a tűző napon kilencmillió-valahányszázezren, egyre többen zuhannak közülünk a földre a napszúrástól, az általuk celebrált idétlen napimádó mise lassacskán szédülésbe és hányásba fullad, de nem veszik észre magukat. Összeomlik, felbomlik körülöttük minden, elrettentő példa, Hülyeország vagyunk a világ szemében.
Beszél a másik NER-funkci is, persze szintén lapos közhelyeket, de még azt is pontatlanul. Miért is ismerné Kósa Lajos az általa másfél évtizede vezetett nagyváros iskoláinak mutatóit? Miért is volna a környezetében bárki, aki képben van és kezébe nyom egy beszédvázlatot? Miért is érdekelné őket az egész?
Az odavezényelt beosztottak persze itt is hallgatnak, szólni senkinek nem bátorságos. Ha a választód egyben az alkalmazottad is, az áhítatos csend garantált, akármilyen kreténséget mondasz is. Hát legyen állami mobilcég, állami áramszolgáltató, állami bank meg állami öntözés. Legyen a beosztottunk az összes választó! Ha a diákok után a növények is kiszáradnak, a tehenek és birkák meg összeesnek a szomjúságtól, a parasztok éppúgy nem mernek majd szólni a szolgabírónak, mint ahogy a jövő altisztjei sem.”