Négy tüntetés – egy temetés?

„Ott van még a negyedik demonstráció, amelyet az éhségsztrájk sikerét megértő Szolidaritás szervez. Itt szívesen látnak minden pártot és civil szervezetet. A DK, amely egyedüliként vállalná a teljes összefogást, már elfogadta a meghívást. Az LMP nyilván a környékre sem megy el. Az MSZP még nem nyilatkozott. Dilemmájuk mögött az áll, hogy ha részt vesznek a Szolidaritás tüntetésén, nem az ellenzék vezető erejének tűnnek majd fel, hanem egy pártnak az összefogók sűrűjéből. A regisztráció parlamenti vitájára adott ide-oda-válaszuk is ezt bizonyítja,. Először közlik, hogy egyetértenek Gyurcsány Ferenccel, hogy bojkottálni kell, két nap múlva visszakoznak, holott tudják, érzik, hogy csak a vita teljes megtagadása ad legitimációt a szükségszerű totális tiltakozásra. Ha az MSZP igent mond a Szolidaritásnak, lehet egy rendezvény Kónyával, Gyurcsánnyal, Mesterházyval, amely egyfajta erőközpont lehet. Ha az MSZP külön ünnepel, nem megy el oda még a saját párttagjuk sem. Tehát mindkét lépés fájna, hamarosan dönteni kell.

Az LMP áll a senki földjén, házon belül 8-7-es és 6-6-os szavazataránnyal. Úgy érzik, hogy identitásuk veszne oda, ha együtt tüntetnének az előző, ugyan szerintük is demokratikus kormányok vezetőivel. Marad nekik a Milla környéke, csak éppen ők is párt, akik - elvileg - nemkívánatosak azon a rendezvényen. Így hát keresik a konfliktust - most éppen Gyurcsányt hazugozzák, hogy összehozta őket és a kopogtatócéduláikat a Fidesszel. Pedig mindenki emlékszik, hogy mi történt 2010 őszén. A cédulák leadási határideje előtt három nappal Jávor Benedek még arról beszélt, hogy rettenetes baj van, nem gyűlnek a szelvények, aztán az utolsó pillanatban világgá kürtölte, hogy »csoda történt.« Márpedig ilyen csodák nincsenek. Látja bárki maga előtt a választók tízezreit, hogy az utolsó órákban a homlokukra csapnak, hogy tényleg, az LMP?! Az a párt tett csodát 48 óra alatt, amelyik a »nép érdekeit« megfogalmazó népszavazási kérdéseire heteken át sem volt képes összeszedni az aláírásokat? Ki hiszi ezt el?

Mai tudásunk szerint tehát lesz négy tüntetés, talán több is. Kell-e máris temetnünk az ellenzéki összefogást? Ha belegondolunk, hogy az elégedetlen tömegek mit akarnak, van ok a szomorúságra. Ha figyelembe vesszük, hogy még másfél év van a ciklusból, akár hagyni is lehet a pártokat, hogy passzírozzák egymást. Azt biztos, az érdekek ma még távol állnak.

Ám a végén, amikor az lesz a kérdés, Orbánnal, vagy nélküle megy tovább az ország, aki nem áll be a sorba, azt a választók egész biztosan megbüntetik. Kérdés, mekkora árat fizetünk érte.”