Miért nincs hitel?

„Hazánkban alapvető probléma, hogy mind a keresleti, mind a kínálati oldal távolságtartó a hitelszerződésekkel szemben. Persze, könnyen rá lehetne fogni itt is mindent a bankokra, mondván, hogy galád módon csak irdatlan magas kamatok mellett adnak hitelt, ám ez elhamarkodott vádaskodás lenne. Igen, a bankok saját profitjukat maximalizálni kívánó szervezetek, akik inkább alacsonyabb - ám még így is magas - biztos befektetéseket eszközölnek ahelyett, hogy a bizonytalanra helyeznék ki a lakosság körébe a pénzüket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamilyen gonosz bűnszervezeteknek kellene képzelni őket. Egész egyszerűen azért, mert mindannyian így cselekednénk. Csakúgy, mint a többi gazdálkodó egység, a bankok is a gazdaság szabály- és intézményrendszerének keretei között működnek, s itt próbálják megvalósítani a számukra elérhető kimenetek közül a legjobbat. Ha azt szeretnénk, hogy másfajta magatartást tanúsítsanak, azt kényszerítéssel aligha tudjuk elérni: az erre való ösztönzés elsődlegesen a szereplők viselkedésére ható keretek megváltoztatása révén lehetséges.

Másodsorban pedig arról sem feledkezhetünk meg, hogy a lakosság sem szívesen adja a fejét a hitelfelvételre. Részükről – megítélésem szerint – ez a svájci frank alapú hiteleknek köszönhető. A devizahitelek egész egyszerűen rossz tapasztalatokat hagytak a lakosság emlékezetében, akik így mindennemű kölcsönt valami elemi rossznak könyvelnek el. »Én sosem vennék fel hitelt, nézd csak meg az XY-ékat, azok is felvették, most meg nem tudják fizetni« – biztosan mindannyian hallottunk már ilyen mondatokat. Részben persze igazuk van: a frankhitelek valóban számtalan családot küldtek a padlóra, s ha másra nem, arra jók voltak, hogy óvatosságra intsék a társadalmat. Teljesen elutasító magatartást azonban nem szabadna tanúsítani a hitelezéssel szemben, hiszen jó kondíciók mellett a hitel a gazdaság motorja, a fejlődés elősegítője lehet.”