„Nőkérdésben” nincs konszenzus a Fideszen belül

„Ha teljesen szabad lenne a választás, sok nő mondana le a szakmai karrierről a »főhivatású« családanyaságért?

Annak az ideológiának, amely szerint a nő helye a konyhában van,Magyarországon a rendszerváltásig egyáltalán nem volt relevanciája. Most viszont, amikor - ha nem is társadalmi, de legalább politikai szinten - lenne rá igény, hiányzik hozzá a minta: a mai 30-40-es nők szülei (nem csak az apák, hanem az anyák is) dolgoztak, a lánygyermeke ebben a környezetben nőttek fel, az anyákéhoz hasonló karrier-álmokkal. A politika most »menet közben« próbálja őket átnevelni, néha meglehetősen durva eszközökkel: például a felsőoktatás jelenlegi finanszírozási »reformjánál« a jellemzően női hallgatókat vonzó szakokat sokkal nagyobb arányban teszik fizetőssé - ezzel, és a fizetős helyeken a kapacitások szűkítésével egy egész nő-generáció előtt csukják be a kapukat.

A kormányoldal egységes ennek a kérdésnek a megítélésében?

Én úgy látom, hogy a »nőkérdésben« egyáltalán nincs konszenzus a Fideszen belül - már csak azért sem, mert a fideszes honatyák feleségeinek döntő többsége dolgozik. A frontvonalak nem a kormányoldal és az ellenzék, hanem sokkal inkább a KDNP és a Fidesz - úgy is mondhatnánk: a fundamentalizmus és a valóságismeret - között húzódnak. A társadalmi elvárás teljesen egyértelmű: a nők dolgozni és érvényesülni akarnak, az államtól pedig azt várják, hogy segítse, vagy legalább is ne akadályozza őket ebben. A Fidesz olykor látható igyekezettel próbálja rendezni a nők és a KDNP viszonyát - a kisgyermekes anyukák foglalkoztatásához kapcsolódó járulékkedvezményt célzó javaslatot például formailag a kereszténydemokraták nyújtották be, bár a tervet a Fideszben dolgozták ki -, de közben próbálja fenntartani az ortodox KDNP-sek játékterét is, hiszen az ideológiai kemény magot is ki kell szolgálni.”