Sztrájkéhség

„Aligha véletlen, hogy az acsargók – friss közvélemény-kutatási adatokból vagy időközi választásokból kiolvasható – tábora alig gyarapszik. A józanító adatok mégsem higgadt elemzésre, értelmes vitára vagy stratégiaalkotásra késztetik az ellenzéket, sokkal inkább újult erejű látványakciókra.

Gyurcsány Ferenc innovációs csapata például most a hirtelen felindulásból elkövetett Kossuth téri táborverés ötletével állt elő. A volt miniszterelnök éhségsztrájk címén egy héten keresztül kólázik az ország háza előtt, mert így kíván tiltakozni a tudatos magatartást díjazó, a választási résztvevők számát – talán – szűkítő feliratkozás jogintézményének bevezetése ellen. A Fidesz ugyan demokráciapróbaként előzetes alkotmánybírósági normakontrollt ígér, de mindhiába. Ma a normálisnak látszó válaszok is süket fülekre találnak. Mert ahogy a Demokratikus Koalíció elnöke mondta: »A drámai helyzet drámai reakciót kíván, erőteljes politikai gesztusok kellenek ahhoz, hogy a néma és apatikus választói sokaság megmozduljon.« Azaz itt hiszterizálni kell. Tüntetni és sztrájkolni. Azt hirdetni, hogy a közintézmények fojtogató levegője az utcára szólít mindenkit, hátha úgy egyre többen gondolják bajaik okának a hatalom birtokosait.”