„Pár gondolat a stratégiai iratról: az MSZP-s dokumentum talán legszellemesebb, és egyben a felszínességet jól példázó mondata a következő: »Egyrészt, az MSZP-t hozzá köti azokhoz a sikerekhez, amelyek Magyarországon az elmúlt időszakban születtek: legyenek ezek új szoftverek, sikeres divatcégek vagy romkocsmák. A „hozzákötéshez” a legtöbb esetben elég, ha a párt tudomást vesz e sikerek létezéséről; ha azt üzeni, hogy érti és ismeri ezt a világot.« Már e sorok írásakor is látni, ahogyan a Kalózpárt hívei, az art design kreatívjai és a fél Kazinczy utca nemcsak elhiszik ezt, hanem még keresik is a szavazólapon a »hozzákötés« pártját.
Az iratban nem merülünk el részletesen, viszont két dolgot ajánlunk belőle az összefogás-diskurzus építőknek: egyrészt az együttműködésnek a kormányzás irányába kell mutatnia. Ez helyes gondolat, noha az MSZP egy bekezdést sem tud arról mondani más dokumentumaiban, hogy mit kezdene a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jogi »tartóoszlopaival« – mint a »jó« kormányzás legfőbb gátjaival. Ez ügyben a DK ügyvezető alelnöke egy ízben már iránymutatóan járt el egy publicisztikájában, más kérdés – és az előbbinek teljesen ellentmond –, hogy ugyanezen párt másik alelnöke választási bojkottról gondolkodott a kelleténél hangosabban.
A dokumentum egy további figyelemreméltó gondolata, hogy inkább a jövőről kellene beszélni mintsem »az elmúlt nyolc évről« vagy a majdani fideszes »négy évről«. A baloldal nagy tévedése volt, hogy azt hitte, »az elmúlt nyolc év eredményeit felsorakoztatva kialakíthatja magáról a »jobban kormányzó« szerepet. Ez a hajó elment, el lehet kezdeni beszélni a jövőről. S itt kezdődnek a gondok. Mert sem az, aki össze akar fogni, sem az, aki nem, érdemben nem tud mit mondani arról.”