Hiányzik az indíték

„Az ügy kísértetiesen emlékeztet a Gripen-ügyre, ahol szintén a józan ésszel, a szakmai érvekkel és a szakminisztériumok véleményével szemben született meg a döntés. Akkor is diplomáciai konfliktusokat vállalt a döntéshozó, méghozzá a legfontosabb euro-atlanti szövetségessel, az Egyesült Államokkal szemben. Akkor nemzetközi vizsgálatok indultak a korrupció kiderítésére, de sok volt az ellenérdekelt fél, aki befolyással bírt a vizsgálatok végeredményére. Az azeri baltás ügyében azonban csak két fél áll egymással szemben. Aki kapta, és aki adta, a gyilkost. Valamikor valahol meg kell jelennie az ellentételezésnek, ha volt ilyen. Ha nem volt, akkor meg kell tudni végre az okot. Eddig még hihető és nem cáfolt magyarázat nem született. Márpedig ezt jogában áll tudni annak az országnak, amelynek nevében ezt a döntést meghozták, és amelynek lakóit veszélyhelyzetbe sodorták. Ez a döntés nem Orbán Viktor magánügye.

Annyi mindenesetre megállapítható, hogy az azerieknek átnyújtott tiltakozó jegyzék rendkívül óvatos. Nehezen született meg, nem kizárható, hogy előre egyeztetett módon, és érezhetően vigyáz arra, hogy a másik felet, amely nem tartotta be a vállalásait és lehetetlen helyzetbe hozta Magyarországot, meg ne sértse. Pedig Magyarország akkor tisztázta volna magát a »mutyi« vádja alól, és állította volna helyre a becsületét, ha hasonlóan keményen reagál az azeri »szószegésre«, mint az örmények tették. A magyar reakciók azonban nem oszlatták el a gyanút, hogy valami van a háttérben.

Nem állítjuk, hogy korrupció történt. Erre nincs semmi bizonyíték. Nem is feltételezzük, nem is akarjuk ezt a hamis látszatot kelteni. Csupán a döntés racionális okát nem látjuk, mert ilyen még nem hangzott el, vagy azokat cáfolták a tények vagy más nyilatkozatok. Elfogadható indíték híján pedig ott lebeg a gyanú, akár kimondjuk, akár nem, és ezt valakinek el kellene oszlatnia. Ez Magyarország és Orbán Viktor érdeke is.”