Mád-hárslevelű, az úrihölgy

„Az, hogy ez a bor kedves, azért nem értelmetlen leírás, szemben a borszakértők – remélhetőleg soha létre nem jövő – közmegegyezésével, zsargonjával és Grecsó Krisztián véleményével, mert nem szubjektív igazságról van szó. Az az előfeltevésem, hogy minden ember birtokol olyan a priori igazságokat bensejében, melyekkel világunk bizonyos megnyilvánulásai, fenoménjei anélkül vállnak megérthetővé, hogy empirikusan megtapasztalnánk őket. Persze abban, hogy egy bor kedvességét muszáj leellenőrizni kóstolással, többször is egymás után, aligha kételkedhet normális borivó.

Leírhatnám persze szárazon és tényszerűen úgyis ezt a hárslevelűt, hogy halvány citromszínű a megjelenése, közepes intenzitású, fiatalos az illata, érett késői körte, jonatán alma, hársvirág, szellőztetéssel egy kevés vanília aroma köszön vissza az orrban, míg kóstolva már észrevehető benne a felsoroltak mellett egy kezdődő mézesség, ugyanakkor a savak szépen tartják a kortyot, közepesnél hosszabb a lecsengése, de nem kerülhetem ki, hogy ne tegyem hozzá: teste teltebb a vártnál, cukortartalma miatt behízelgővé válik, s ez a félszáraz érzet valamiképpen gazdagabbá teszi a kóstolóélményt, s végső soron kedvessé a bort. Nem királynő, hiszen nem is úgy van öltöztetve, inkább csak egy kacér úrihölgy, aki időnként nem átallja a férfiakkal való játszadozást.”