Ölni bűn, nincs apróbetűs megjegyzés

„Olcsó és gyomorforgató népszerűség az, mely más emberek életének elvételét követeli meg, bár úgy tűnik, Hajdúnak semmi sem drága. Haljanak meg emberek, csak hogy az ő celebindexe két pontot emelkedjen! Gyalázatos, ahogy a tévés showman a meggyilkolt Kata koporsója mellé tolakodva próbál némi extra elismerést bezsákolni. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy keresztülgázol a ravatalnál álló Bándy-családon, akik pedig gyászukban is példát mutattak emberségből, amikor arra kérték a nyilvánosságot, hogy szerettük tragédiáját »ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül«.

A vérszomjat semmilyen racionális érv nem menti vagy igazolja. Bizonyított tény, hogy a bűnelkövető az elkövetéskor nem számol a lebukással, tehát a halálbüntetésnek nincs elrettentő hatása. Az erőszakos bűncselekmények száma nem kisebb azokban az országokban, ahol a halálbüntetés érvényben van.

Förtelmes, hogy Bándy Kata tragédiáját Hajdú Péter egy újabb gyilkossággal akarja tetézni. Felszólítom, hogy ne játsszon az emberek tudatlanságával, félelmeivel és bosszúszomjával! Éppen elég nyomorúságunk van e nélkül is.”
Az előző bejegyzésben közölt nyilatkozatom története jól jellemzi a hazai médiaviszonyokat. A TV2 Aktív kérte tőlem ezt a közleményt arra vonatkozóan, hogy Hajdú Péter halált követel Bándy Kata gyilkosának fejére. Megfogalmaztam és átküldtem az itt közölt szöveget. Ezt miután elolvasták, nem voltak hajlandóak közölni, mondván, hogy túl hosszú. Valahogy az az érzésem, hogy nem a nyilatkozat hosszával volt gondjuk, inkább arra tippelek, hogy a TV2 elvtelenül asszisztál a csatorna arcának sajátos performanszához Bándy ravatala körül. Az ízléstelen népszerűséghajhászás most már nem csak az erkölcsi senkiföldjére tévedt Hajdú Péter bűne, ezzel az eljárással a csatorna is osztozik benne.

Hajdúnak minden lehetősége meglett volna, hogy hazai pályán, a TV2 kamerája előtt reagáljon a nyilatkozatomban foglaltakra, a véleményütköztetésre azonban a sajátos cenzúra nyomán végül nem kerül sor. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a csatorna félti jól felépített arcát a morális és intellektuális presztízsveszteségtől. Az meg végképp elkeserítő, hogy egy ilyen nyilvánvalóan mélyen erkölcsi és civilizációs kérdésben nemhogy nem az objektivitásra vagy egy kulturált európai álláspont elsajátítására törekszik a hazai véleményformálás egy fontos fóruma, hanem egyszerre segédkezik egy bestiális vélemény népszerűsítésében, ezzel egyidejűleg pedig elnémítja a kritikus hangokat. Legalábbis az enyémet.”