Éjféli konzultáció

"És rögtön kimentek az udvarra böszméset játszani. Böszme lesz ez a gyerek. Teljesen bezsongott attól, hogy bármit elkúrhat. Felváltva hazudoztak a körtefa alatt. Gyurcsány aztán elkérte a gyerek bizonyítványát, de a gyerek azt hazudta, hogy nem találja. " Innentől már hangosan röhögtem, szinte végig! Gratulálok! Nagyon szellemes és humoros írás!:-D

Ez egy hülye kis@

Baromság ez a cikk...

Felriadt a párom, fogta a fejét, rosszat álmodott. – Itt járt nálunk Gyurcsány a feleségével. - Melyikkel? - A Klára asszonnyal. – Mit csináltak? – Leültek a nappaliba, és azt mondták, most egy hónapig itt maradnak. Tudni akarják, hogyan élünk itt az Avason. Itt fognak ők is lakni. – Ebben a kis lakásban? – Kirázott a hideg – mondta a párom, és arra kért, adjak neki egy pohár vizet. – Kínáltad őket valamivel? – Csak álltam a konyhában, és hüledeztem. Kérdeztem, hogy gondolják. – Mit?S – Hát ezt a költözést. Üvöltöttem, hogy a lakást nem adom. Ez mindenünk. Gyurcsányék nevettek, azt mondták, hogy most egy ideig az övék is lesz. Közösködnünk kell, mert hát végül is demokraták vagyunk. – Jól van – feleltem –, nyugodj meg. – Kérdeztem, hogy lesz például a közös konyhahasználat. – S mit mondtak? – Hogy ne izguljak, majd össze fogunk csiszolódni. A legszörnyűbb, hogy lejött Boldi a gyerekszobából, és örült, amikor meglátta... – Kit? – Kit, kit, hát az Gyurcsányt. És rögtön kimentek az udvarra böszméset játszani. Böszme lesz ez a gyerek. Teljesen bezsongott attól, hogy bármit elkúrhat. Felváltva hazudoztak a körtefa alatt. Gyurcsány aztán elkérte a gyerek bizonyítványát, de a gyerek azt hazudta, hogy nem találja. Sikoltoztam, ne add oda, az a tied. De a gyerek nevetett, aztán meg elkezdett széles mozdulatokkal kísérve rikácsolni, ahogy Gyurcsány szokott, amikor beszédet mond. Még táncolt is… – Mit csinált a felesége? Nem beszélgettetek? – Nem szólt egy szót sem, csak ült a kanapén némán, s egy nagy fekete szákot szorongatott. Öregecskedő feleségekről motyogott valamit halkan.. – Kérsz még vizet? – kérdeztem figyelmesen, s kiültünk a konyhába. Fél egy volt, villámlott, a hegyek felől mennydörgés hallatszott. – Mondtam a bojlert is. Hogy rossz, nekünk se elég négyünknek a meleg víz, ha idejönnek, abból veszekedés lesz. – Ezzel akartad leszerelni? – Bevetettem mindent, mert láttam, hogy nem tágít. Hiába mondtam, hogy a kőműves disznó módon nem pucolta be a falat a radiátor mögött, befúj az ablakréseken a szél, egyáltalán, ez nem egy miniszterelnöki lakosztály, mállik a terasz, mert kilopták belőle a cementet, repedeznek a falak, milyen égő lenne itt élni. Teccik tudni, a Kádár-rendszerben hogy volt. De hát ő biztosan tudja. – Mit mondott? – Hogy lárifári. A bojler miatt pedig ne izguljak, hozott magával egy viszonylag jó állapotút, 120 literes, mint a mienk, ugyanúgy Hajdú, kivízkövezte. Elkezdte beráncigálni a konyhába, rögtön nekiállt fúrni. Szállt a por, de ez őt nem zavarta. Egyedül föltette a falra a bojlert, s piros zománcfestékkel ráírta, hogy Gyurcsányiék. – A mienkre nem írt semmit? – Nem, mert odaálltam. Nekem itt ne mázoljon, üvöltöttem, itt minden a nagyanyámé meg a nagyapámé volt, őrizgetem a csecsebecséket, minden képeslap és apró kacat hozzám tartozik, ne nyúljon semmihez. Nekem ez az egész egyáltalán nem hiányzik. – A bojlerhez azért nem kellene annyira ragaszkodnod... – Szörnyű, hogy beférkőzik az ember álmaiba is. Annyit gajdolják nappal a nevét, Gyurcsányi így, Gyurcsányi úgy, hogy az ember már vele álmodik. Tele vannak vele a bulvárlapok, mindenhez mindig köze van. Nem is csodálkozom rajta, hogy a végén úgy jelenik meg itt nálunk, a konyhában, akár a tudósításokban. Jókedvűen, vidáman tudatja velünk: lárifári. – Rozsdás bojler azért nem kell neki – mondtam a páromnak, aki újra mély álomba szenderült. Dörgött-villámlott. Csavargatta a szél az öreg körtefát, lecsúszott a bográcsállvány a téglarakásról. A függöny mögül leskelődtem. Mintha két árnyalak állt volna az udvar közepén. A nyurga a kezében egy megmentett kisgyereket tartott, a hóna alatt szakdolgozatot szorongatott. A vékonyabb csak állt némán, mintha motyogott volna magában. Ömlött az eső szakadatlanul.